2015. május 20., szerda

BANKÁIM

Idei bankáim története, Március 26-án kezdődött, akkor telepítettem, több D odú mellett, a rönk odút. Ez egy belül üres nyárfatörzs, rajta egy természetes bejárat, egy kikorhadt ágcsonk. Telelapátoltam földdel, körülbelül a nyílás alatt egy arasznyira ledöngöltem, fedél rá, és kész a banka lakás. Idén szeretnék az odúból kikandikáló, kajáért visító fiókát, etető szülőket fotózni!


Április vége felé, egy alkalommal, egy pár madarat láttam az odú körül. Ez adott némi okot a bizakodásra, az meg pláne, hogy másnap az egyik madár a rönk tetejére, majd onnan ez odúba szállt! Úgy tűnik megtetszett nekik a lakás. Május 2-án kerestem fel őket újból, ekkor a tojó már kotlott. Eljött az alkalom, egyik este elkészítettem a "lest" Egy darab zöld ponyva, némi nádszövet, nulla komfort... Nemsokára kezdődik.

Május 15. Az első fotózás. Délután ülök be, már most látom, a tájolással gondok vannak...Sebaj, jöjjenek a madarak. Jön is a hím, szorgalmasan eteti kotló párját. Nem zavarja a kattogás, szinte minden alkalommal megül a beszállón.


 Május 27. Egyre nagyobb a fű, ezzel nem számoltam. Következő alkalommal le kell sarlóznom. Huszadikára már az kikeltek a tojások, egy barátomat vittem akkor ki, már mindkét szülő etetett. Most is etetnek. A tojó, banka szokás szerint nem nagyon használja a beszállót. Illetve egyáltalán nem. Egyébként jól megkülönböztethető a két madár. A tojó jóval karcsúbb, "nőiesebb" párjánál. Apró dolgokkal, főleg pajorral etetnek. Pedig szívesen látnék, valami nagyobb fogást a csőrben...



 Június 7. Délelőtt jövök ki. Süt a nap, szeretnék néhány röpképet, meglátjuk, milyen lesz. Nagyok már a fiókák, valamelyikük folyton kint csüng az "ajtóban". Egészen addig, míg nem kap enni, vagy amíg el nem fárad, a többiek le nem tapossák. Sajnos a kövér falatok ezúttal is elmaradnak. Még egy lótetű sincs, nem, hogy gyík...Nem baj, jó itt lenni, és bízom benne, hogy még jöhet egy nagy falat. Talán sikerül még itt érnem őket, egy következő alkalommal.







Nem sikerült. Néhány nap múlva J barátom ment ki, de addigra a következő banka generáció, négy fő, elhagyta a rönk odút. Egy hét múlva még láttam az egész családot, az odú környékén, egy dűlőúton bogarászni. Sok szerencsét kis bankák!

2015. május 18., hétfő

VÁRATLAN ALKALOM

Tegnap délután a pusztán tekeregtünk Eszterrel, mindenféle vadvirágos, pipacsos mezőket keresve, mikor is valahogy a tavaknál kötöttünk ki. Apajon járva, nehezen tudnám kihagyni a tavakat! Akár csak nézelődni, kicsit ücsörögni a toronyban, mindig nagyon jó. Most is körbe autóztunk, aztán a halőrház felé kanyarodva látom, az egyik tó le van eresztve, rajta szép számmal ácsorognak a madarak, többek közt vagy nyolc fekete gólya. Most jobbára a tó közepén nézelődnek, de Zsolt elmondása szerint, mikor megéheznek, a sarokban maradt kis vízen halászgat a sok madár! Hamar körvonalazódik egy hétfő hajnali fotózás a fejemben, majd egy kölcsön kaszával lenyírom a kilátást zavaró nádat, aztán elgurulunk. Nagyon nagy reményeket fűzök a reggelhez.
Hajnalban épp, hogy szürkül, már a helyemen vagyok. A puha iszap miatt kicsit magasabbra kényszerülök az optimálisnál, de sebaj... Érkezésem csak néhány szürkét riaszt meg, amúgy egyelőre nyugis a tó. Aztán a derengéssel egyre több madár érkezik, szürkék, fekete gólyák, kanalasok. Utóbbi annyi van, nem is tudom hirtelen összeszámolni őket a nagy jövés-menésben. Feketéből tizenegyet számolok, köztük egy 2007-ben, Perőcsényben gyűrűzött madár is van.
Szóval előttem a nyüzsi, fény nincs, gyártom a szellemképeket, de ahogy világosodik, a megálmodott ,hallal a csőrében fekete gólya portrék helyett csak a távolodó csapatban "gyönyörködhetek" ! 
A fény érkezésével, madaraim távolodnak. Nem is értem! Sehol egy halfogás, se egy portré! Túlságosan beleéltem magam, most meg kicsit csalódott vagyok. Fél nyolc előtt kimászom. Mennem kell dolgozni. Holnap már töltik a tavat, ennyi volt a váratlan alkalom.










2015. május 9., szombat

KÉKBEGY

Első "fotós" találkozásom a kékbeggyel, még 2011-ben történt. J barátommal les sátraztunk Apajon, a csatornaparton, mikor szemben kiült egy bokorra a kékbegy, és énekelt. Messze is volt, a felszerelés sem volt akkor penge, néhány bizonyító erejű fotó készült csak róla. Nem is foglalkoztatott tovább a dolog, akkoriban "dübörgött" a madár itató, nem vesztegettem az időt holmi elérhetetlen madár hajkurászására, mikor ott a sok füzike,  meggyvágó, meg cinege a vízen...

Mostanra a kezdeti szemlélet sokat változott, kevesebb időm jut fotózásra, érdekes módon mégis most kezdek a "holmi elérhetetlen madár" hajkurászásába. Múltkor említettem, hogy a hajnali lesek után többször körbejártam, tervezgettem. Akkor a kékbegyet kerestem. Többször összefutottunk, énekeltem neki, figyeltem mekkora a revírje, hová ül, hol énekel stb... Néha mikor úgy adódott, egy-egy kattintás is összejött, és egy kis videót is készítettem, sajnos csak kézből.  Aztán összeállt a kép, megszületett a terv...






Hajnali szürkülettel foglaltam el a kiszemelt helyet, ezúttal csak egy álcaháló alá bújva. Volt még időm, a bivalyokon járt az eszem. A látszólag össze-vissza vezetett villanypásztorok nem teszik egyértelművé, honnan számítsak "támadásra", és mivel van rossz tapasztalatom, nem bízom ezekben a komor állatokban.

Ahogy megérkezett a lővilág, megjött kis madaram is, először ugyan nem a legjobb helyre ült, de nagyon bíztam benne. Csak egy kocka erejéig, csak egy jó képem legyen róla... Az sem baj, ha nem énekel, csak üljön oda fel! Nagyon szerettem volna! Aztán felröppent a színpadra, és énekelni kezdett! Hol erre, hol arra. Elröppent, aztán visszajött, újra elém ült, és csak énekelt.... Bár minden tervem és ötletem ilyen simán, és a tökéletes forgatókönyv szerint valósulna meg, ahogy ez is. Köszönöm, kis kékbegy.