2018. március 25., vasárnap

MUFLON MÓKA


Két évvel ezelőtt már jártam itt G vel muflonozni, igaz akkor szőrét sem láttuk a birkáknak... azóta a meghívásom mondhatni folyamatos, de tavaly nem jöttem fel egyszer sem.
Pár hétig tart ez a tavaszi alkalom, ilyenkor csend van a területen, és amíg az erdő el nem kezd zöldülni, a muflonok a frissen sarjadó vetést látogatják...
Pirkadatkor találkozunk a faluban, innen egy autóval megyünk tovább. Világos van már, de szabad szemmel nem látni vadat. A távcső azonban mutatja, hogy a távolabbi táblákon már működnek a kosok. Nagy kerülővel fel cserkelünk, de sajnos közben odébb legelnek. Távolabb a vetés közepén találjuk őket, irány ismét nagy kerülővel rájuk, ezúttal fentről lefelé. Egy nagy galagonyás, csipkés bozót mellett csúszunk lefelé. Már látszik, ezúttal jó helyen vagyunk, a kis kosok felfelé, felénk legelnek, csak meg kell várni  lehasalva, amíg felérnek. Ez viszonylag lassú folyamat. Már hosszú percek óta nem történik semmi, hacsak az nem, hogy a birkák meredten bámulnak jobbra, majd hallom mellettem G t : ssssz, jobbról a bika, jobbról a bika...
Nem is értem hirtelen, hiszen muflonozunk, és a muflon az kos nem bika, de aztán látom már a jobbról elénk kocogó gím bikát, aztán lent ahonnan a bika jött, egy agancsozó lép ki a sűrűből, de ahogy meglát minket el is tűnik. Látják ezt a birkák is, úgyhogy a bikával karöltve levonulnak a színpadról...


Bosszantó... mindegy, visszacserkelünk majdnem a kiindulási pontra, itt sikerül egy kis nyáj elé kerülnünk. Szépen végigsétálnak előttünk viszonylag jó távra, csak nem valami szép környezetben .


Lefelé menet rásétálok egy bakra, G a tábla szélén sétál tovább,  az őz őt tartja szemmel, így nincs nehéz dolgom.



2018. március 3., szombat

MÁRCIUSI HÓ

Amennyire fogadkoztunk nyáron, hogy ősszel majd rendbe rakjuk a leseket, annyira nem törődtünk vele egész télen... Mondjuk az időjárás sem volt túl alkalmas, kemény fagyok és hó híján tiszta sár volt minden, olyankor bajos a közlekedés. Most eljött az utolsó olyan hétvége, amikor még át van fagyva némileg a talaj, mikor még autóval megközelíthető a les, aztán tavasz végéig se ki, se be, maximum gyalog. Úgy meg fárasztó kilométereken át cipelni öt vércseládát, létrát, szerszámot, úgyhogy inkább most jöttünk...Helyenként izgi volt a befelé vezető út, de szerencsésen beértünk. Majdnem "házig", kb. 200 méterre a lestől. Néhány óra alatt végzünk, aztán szedjük a sátorfánkat, eléggé megenyhült, sok kedvem nincs a sárban csúszkálni kifelé.






Egy helyen libák vannak a vetésen, őzekkel vegyesen, lilik és nyári lúd... Mutatósak ilyen negy tömegben, megállunk néhány felvételre, megint arrébb túzok csapat csipegeti a repcét, kakasok...Teszünk egy próbát, hátha...elindulunk, már tíz méter után fárasztó, a madarak csipegetnek...ötven méter, nem közelednek...túl százon, sajog térd,  könyök, semmivel sem vagyunk közelebb. Feladjuk.