KÉT SZALAKÓTA ODÚ

Az idei szalakóta sztori még májusban kezdődött, mikor egy pár madár fel-feltűnt a toronyles odúnál. Vártam a közeli találkozásokat, a jó portrékat, ám ebből nem lett semmi. Idén nem foglalták el a les oldalára szerelt zöld odút.Helyette beköltöztek egy két éve lakatlan rönk odúba a gyepen, közvetlenül az ezüstliget mellett...

A szalakóta lest idénre átfordítottuk hajnali ellenfényre, és egy fél métert emeltünk rajta. Az első fotózás Június 27.

AN5... Milyen kellemes meglepetés! Harmadik éve ebben az odúban. 2015 ben öreg madárként kapta a narancs gyűrűt, tehát minimum hat éves! Ez az egy kép készült ezen a reggelen. Nem valami aktívak az öregek, és ez a beszálló sem tetszik...

Egyébként az odúban négy tokos fióka lapul. A másik odúban három csupasz fióka, egy tojás mellett.

Július 1.

Amióta ellenfényes a les, nincs napkelte. Egyébként nincs valami jó mozgás. Sokszor egyenesen odúra repülnek az öregek, néha pedig idegen madarak tűnnek fel az odúnál. Ilyenkor aztán megy a karácsolás, és valamelyik "hazai" madár azonnal elfoglalja a beszállót... ami még mindig nem tetszik....

Július 4.

Mondom, hogy szar ez a beszálló! Miután a tojó nem használja, a hím pedig csak így használja a beszállót, elhatározom, hogy kipróbálom végre a másik lest. Ugyanis az idén első ízben lakott rönkodúhoz még a múltkor tákoltam egy kis egyszemélyes lest. Itt sötét háttér előtt lehet fotózni a madarakat, lássuk, hogy mutat!

Sajnos fotózni már nem jutottam le, pedig ez a környezet felettébb megtetszett!Jó lett volna kicsit kivesézni a témát, de mindegy! Majd jövőre.

S

VÉRCSÉK

Napkelte környékén általában ez a látvány a toronnyal szemben. Kékvércsék tollászkodnak, sütkéreznek a szembeni fa tetején. Jó, hogy ennyien vannak. Egy alkalommal, miután lemásztam a toronyból, huszonnyolc darabot számoltam a kis facsoport felett.

Június folyamán két alkalommal ültem a toronyban, de igazán nagy attrakció egyszer sem volt. Időközben megjöttek a gyűrűzési adatok, a tojó ugyanis gyűrűs. 2018 nyarán kapta az ékszert, fióka korában, innen 29 km-re, Dunatetétlenen. Nem mellesleg mesterséges ládában cseperedett ő is.

Néha megjelennek a szalakóták is, mintha nosztalgiáznának, milyen jó volt tavaly itt lakni... Mivel hamar kiderült, hogy az etetés időszakában sem várható nagy változás, ugyanis a fiókáknak szánt táplálékot egyenesen az odúra viszik az öregek, így el is engedtem a dolgot, gondolván, majd a végkifejletnél itt leszek.

Július 26-án volt az utolsó alkalom, ekkor már csak egy fióka maradt a ládában, a másik három szanaszét, hol a fákon, hol a gallyfészkekben, ládák tetején... a szülők rendületlenül hordták a pockot, és a fiókák mindenhol kaptak enni, csak a beszállón nem.

Ezt leszámítva nem volt rossz, a virágba borult napraforgó szép hátteret adott, pózoltak az öregek, bejöttek a szalakóták... csak egy etetős kép nem jött össze.

De sebaj! Négy fióka kirepült!