2014. augusztus 11., hétfő

MÉG MINDIG ŐZEK

Tegnap nem tudtam kijönni, viszont ma alig vártam a délutánt, hogy újra terepen legyek! A szokásos úton indultam, át a tarlón. A lucernán egyből üldözéses jelenetet látok. Kicsit fura, hárman vannak. Két bak egy suta!
 Mire átérnek az erdősávon, a gyengébbik bak lemarad, a tarlóra már csak egy pár szalad ki. A suta hamar megadja magát, aztán futnak tovább.A traktorok nem nagyon zavarják őket!

 A "helyemre" érve feltűnik a múltkori kis bak. A síppal ma is bolonddá teszem, kép nélkül azonban nem engedem el!

 A lenti réten találkozom a hajnali öreggel, megint egész közel jön, suta nincs vele, nem is értem miért.A fény rohamosan fogy, sok minden nem történik a réten, elindulok hazafelé.
 Az erdőszélen belebotlok még egy bakba, gyanítom, az idei üzekedés utolsó bakjába.

2014. augusztus 9., szombat

ÜZEKEDÉS II.

A tegnap délutáni, ígéretes aktivitás ma hajnalban ismét kicsábított a területre.
Nem tudom megmagyarázni, de ilyenkor, üzekedés idején jobban kedvelem a délutánokat, talán eddig a hajnalok nem hoztak akkora eredményt.
A napkelte már kint ér.
Átvágok a tarlón, egyelőre nem látok vadat. Az első rét felé haladok, ami egy kukorica táblával határos.
 A rétre pillantva máris egy kergetőző párt pillantok meg. Messze vannak, hamar szem elől is tűnnek. Behúzódom a kukoricába, ígéretes helyen vagyok. Az egyre jobban felszálló köd kicsit aggaszt .
 Először foltokban jelenik meg a réten, aztán lassan mindent beterít. Épp sípolnék, mikor újabb bak jelenik meg a placcon. Csak átszalad, nem is értem, mintha valamitől megriadt volna.... Aztán újabb üldözés.
Közepes bak üldözi vetélytársát. Egész a közelembe jönnek. Sajnos a köd hazavágja a részleteket, mindenesetre tetszetős jeleneteket láthatok. 

 Az üldözött lihegve menekül, majd kicsit távolabb a kukoricába ugrik....


 Az üldöző meglassul, azonnal rászólok.
 A hatás nem marad el. Bakom felkapja a fejét, és elindul. Lapítok a kukorica első sorában, mikor vagy tíz lépésre tőlem az őz is belép, és felém indul.

 Gyorsan közeledik, próbálom a képben tartani az egész állatot, annyira igyekszem, hogy lemarad az agancsa hegye, és a csülkei is...Azért egy portré összejön. Aztán valami gyanús lesz neki, kilép a rétre.

 Nagyon figyel, de nincs tisztában a helyzettel, inkább odébb áll.



A hátsó réteknél foglalom el helyem. A megfelelő szélirány miatt csak ellenfényes képekre számíthattam, amit nem is bántam, ugyanis a párás levegő és az ellenfény elég jó körítésnek tűnt. Csak a megfelelő alany, alanyok hiányoztak. Nem sokáig.... 
 Menekülő suta, bakkal a nyomában. Előttem kergetőznek, néha egész jól helyezkednek. Már látom magam előtt, ahogy borít a bak, igazán szép a körítés...

 A suta azonban másként gondolja, tőlem vagy tíz lépésre a galagonyásba menekül, nyomában a bakkal mögém kerülnek, és szagot fognak.
Kicsit várok még, majd "csendben" áttöröm a csepőtést. A túloldalon megint bak üldöz bakot.Jó messze vannak, megvárom, míg a rangidős egyedül marad, aztán hívom. Hívom, hívom, de semmi...
A szomszédos lucernán, nem tudom, a hívásra-e, öreg harcos tűnik fel. Szelem még jó, takarásom azonban csak néhány kóró és nádszál. Ezek csak a fotózásban zavarnak, takarást nem adnak. Lapítok a sarkon, a bak pedig csak jön. Lát engem, de nem ismer fel, mozdulni sem merek....





 Egy bizonyos közelségen belül azért nem jön, csak fülel, ahogy kattog a gép, aztán megugrik.Ekkor látom, hogy a viszonylag vastag, fekete szárakon, milyen pici kis ágak vannak...
 Hazafelé újra belebotlok abba a bakba, aki idefelé a kukoricából elém lépett.Rám néz, én pedig elosonok...


2014. augusztus 8., péntek

ÜZEKEDÉS

Eltelt Augusztus első hete, és először indulok az őzbakok után.Munka, rossz idő, szakadó eső stb... Akad mentség bőven. Mára sem terveztem, az hogy elindulunk, leginkább Kedvesemnek köszönhető. Ő indítványozta a kiruccanást, kíváncsi volt, mi fán terem az őzhívás.
Kicsit későn tudunk elindulni, majdnem fél hét van, de mindegy, meglátjuk.
Alig hagyjuk el az autót, sutába botlunk a tarlón. Sehol egy bak vele, megvárjuk, míg odébbáll és indulunk.



A tarló túlsó végén egy gida ácsorog az erdőszélen. A mamát hívogatja, de ő máshol lehet elfoglalva. Az, hogy hol, sajnos nem tudjuk meg, így megyünk tovább.A kedvenc helyem felé tartunk, viszont a kukorica miatt kell tennünk egy kis kerülőt.Elérjük a lucernát, itt fiatal bakot látunk. Mivel fogy az időnk, megpróbálunk elosonni mellette, de megriad. Megpróbálom a síppal megállítani, sikerül is.Közeledik, de eléggé gyanakszik,szimatol, körbejár minket, végül szagot fog, és elmegy egy kép nélkül.Annyira nem bánom.
 Végigcserkelünk a kukorica mellett, és a sarokról kinézünk a rétre.Van kint néhány őz, van egy bak is! Megfújom a sípot, habár van ott suta is, de nagyon fogy a fény, és nagyon szeretnék legalább egy bakot behívni. Szóval megfújom a sípot, mire a bak elindul, na nem mintha zsinóron húznák, de azért jön. Sajnos a szelünk nem a legjobb, kicsit keresztbe fúj, de leginkább csak kavarog.A bak jön, de egyszer csak mint aki falnak ment, megáll. Puff, szagot fogott. Már ugrik is.

 Felemás érzéssel fordulok hátra, mert valljuk be ez csak fél siker volt....., de nem mégsem!Teljes siker!Az öreg bak, akit már négy éve ismerek, a hátunk mögött áll. Ő rendesen bejött, illetve kijött a hívásra a kukoricából.A keresztbe lengedező szélnek köszönhetően szagot sem fogott.Viszont ahogy megfordulok a géppel, azt már nem nagyon tolerálja.Visszaugrik a kukoricába, miközben hangosan szid minket!

Közben lassan ránk sötétedik, sietve, de elégedetten indulunk vissza a kocsihoz. Bevallom, mikor elindultunk nem gondoltam, hogy így alakul. Nagy élmény volt ismét!

2014. augusztus 2., szombat

MÉG MINDIG ÜRGÉK

Gondoltam teszek még egy próbát az ürgékkel, a múltkori fotózás után nem voltam maradéktalanul elégedett. Akkor a kis rágcsálók kitettek magukért, igazán aktívak voltak, viszont a "körítés" hagyott némi kívánnivalót maga után. Foltos, kusza  háttér stb. Itt az alkalom, hogy javítsak. 
Ezúttal körültekintően foglalok állást, innentől minden az ürgéken múlik!
Most is megváratnak, kb. hétig, aztán folyamatos a jelenlét.Nagyjából két példány uralja az etetést, arrébb pedig egy másik család mozog, ők azonban nem jönnek ide.Sajnos sok variáció nem szorul egy ilyen ürge fotózásba, nagyjából már mindenki megfotózott (majdnem) mindent, azonban most is jó élmény volt!