2023 április majdnem egy éve volt... nem egyszerű ennyi idő elteltével bejegyzést írni egy-két hajnali fotózásról, közel egy év távlatából inkább csak a tényekre szorítkozom.
Április 22 volt a nap, mikor megérett bennem az elhatározás, hogy beülök a toronylesbe, lássuk megjöttek-e a madaraink, ha igen akkor hányan vannak, mit csinálnak, foglalnak-e már odút..
Az áprilisi hajnalok még csendesek, csak a fülemülét hallani, azt a néhány vércsét, amelyik már megérkezett, nem hallani, ők még egyedül, néha párban ücsörögnek, szemmel láthatóan pihennek a hosszú utazás után.
A hajnali derengésben, a gallyfészek mellett kibontakozó vércse sziluett szívdobogtató. Még sok év után is. Most is látok egyet. Egyet, de nekem ez is elég... itt vannak.
Elfoglalom a lest, ezennel megnyitom a szezont. Ahogy világosodik, megindul az élet, én pedig nem győzök betelni vele. Úgy látom már megindult az "odúfoglaló", kék vércse, vörös vércse, akad néhány csóka is, bár nekik itt még nem volt szerencséjük sosem. Egy alkalommal hatalmas fészket hordtak össze az egyik vércseládában, ám az akkor hazatérő kékek könyörtelenül kilakoltatták az önkényes lakásfoglalókat.
Vércséink azonban ilyenkor még kifejezetten inaktívak, kezdem kicsit unni a dolgot, mikor szalakóta pottyan a közeli beszállóra. Nem csinál semmi különöset, nézelődik, bóbiskol, tollászkodik. Remek toll tanulmányt lehet fotózni rajta. Ezen a reggelen már más nem is történik, úgyhogy amint a szalakóta elindul- vagy félórát ücsörgött- én is megyek...
A mai reggel inkább a seregélyekről szólt. Megint a les oldalára szerelt szalakóta odút próbálgatják.
Hordja bele a hím a turbolyát, bodzavirágot, gizgazt, és mindig énekel egy strófát. A szalakótát egész reggel nem látom, így nyugodtan teheti, habár biztos vagyok abban, hogy ebből az odúból idén sem repül ki egy seregélyfióka sem. A múltkori kék vércséből immár pár lett, a hím vörös vércse pedig buzgón hordja az ajándékot - hol egy pockot, hol egy tücsköt - párjának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése