2015. június 27., szombat

SZALAKÓTÁK

A szalakóta az a madár, ami néhány éve mozgatja a fantáziámat, és változó intenzitással, eddig sikerek nélkül teszek valamit azért, hogy sikerüljön fotóznom. Néhány éve J-vel telepítettünk odúkat, amiben seregélyek és lódarazsak leltek csodás otthonra, de szalakóta ügyben teljes a kudarc. Idén úgy döntöttem, hogy egy évek óta lakott odú mellett próbálok szerencsét. Június folyamán többször jártam kint, örömmel láttam, a madarak elfoglalták a revírt. A terület tulajdonosától és az odút telepítő barátomtól is megvolt a beleegyezés, alig vártam, hogy  megkezdődjék a költés.


 2015.06.27.
Az első alkalom. Szinte még éjszaka van, mikor megállok az autóval, a lestől kb. ötszáz méterre. A régi tanyaépületből maradt tetőcserép rakás tetején kuvik ücsörög, csak mikor kiszállok az autóból, akkor röppen arrébb. Ahogy sétálok befelé, érzem a  kakukkfű illatát, csend van, csak a tücskök pirregnek. Csodálatos a puszta! Beülök a lesbe, nemsokára pirkad. Lassan formája lesz a dolgoknak a tájban, elsőként a gémeskút rajzolódik ki, a fák, majd a beszálló, közvetlenül az orrom előtt. Nem  is értem! Feltűnik az egyik madár, kihívja párját az odúból, cserélnek, szinte az orrom előtt, huh de közel vagyok. Valami nem stimmel....Így biztosan nem lesz ma fotózás.  Szerencsére közeledik a nyáj, így megléphetek a birkák közt. Szóba elegyedek a juhásszal, elmeséli, hogy a múltkori vihar felborította a lest, Ő állította fel, csak kissé közel került! Sebaj! Helyre rakom, legközelebb pedig lekarózom! Íme, a mai nap képe.


 2015.06.29.
Borús az idő, kora délután megyek ki. Elsőként egy róka sétál át a les előtt. Hiába cincogok, süket szegény.


 Kisvártatva feltűnik az egyik madár, odúra száll, de visszafelé már a beszállóra ül. Csodálatos! Néhány éve várok már erre a pillanatra! Néha cserélnek az odún, néha rovarral érkeznek, és egy fácánkakas is elém sétál, csak, hogy ne unatkozzak.




 2015.07.04.
Hajnalban Imivel megyek ki. Csodás a kelő nap által megvilágított madár! Nagyon korán kezdik az öregek az etetést. Csak rovar a menü, nem úgy, mint a mögöttünk lévő vércseládában, ahol minden egyes gyíkot hatalmas ováció fogad. 


 Egy alkalommal a hím madár,(ő a gyűrűzött) egy nagy szöcskével érkezik, amit többszöri próbálkozásra sem vesznek el a fiókák. Nem értjük, mi lehet a baj. A tojó az odúba bújik, majd kijön, a hím újra meg újra próbálkozik, sikertelenül. Arra gondolunk, elpusztult a fészekalj. Így már nincs nagy türelmünk fotózni, úgyhogy összepakolunk, ám mielőtt elmegyünk, megkopogtatom az odút, ahonnan vékony csivogás a válasz! Le esett a kő.






 2015.07.08.

Rendben zajlik a szalakóta család élete. A szülők etetnek, a fiókák cseperednek, ezt az egyre erősebb hangjukból gondolom. Már nincs gond a táplálék méretével, jöhet bármi. 


 A szembeni ágra, ahol gyurgyik szokták a zsákmányt fogyasztani, most éppen egy frissen kirepült kékvércse telepszik, a szalakóták azonban hamar elkergetik.




Mostanra kirepültek a vörös vércsék is, ezen a néhány fán ücsörögnek, talán négyen vannak.




Az utolsó alkalommal egy képet csináltam, illetve többet, de ez már lényegtelen. Hiába hoz unkát a mama, ha háttal ül. Már amúgy sem nagyon használják a beszállót. Sajnos a végkifejletnél nem lehettem ott, így a siklós-gyíkos-pockos szalakótafotók jövőre maradnak. A sors iróniája, vagy a saját lustaságom, hogy a fotózások alkalmával bejártam a régi odúinkat, melyből kettő is lakott volt. Az egyikben július 4-én három tojás , a másikban július 8-án két szinte anyányi fióka volt . Remélem jövőre 100% saját projektről adhatok számot, de összességében a félig vendég-félig saját sem volt rossz!


2015. június 6., szombat

ÜRGÉK

Június hónapban, több alkalommal is kint jártunk ürgét fotózni. Az ürge fotózás tulajdonképpen nem igazán természet fotózás, kihívásnak sem nevezném, mindenesetre jó program. Nincs szükség álcára, sátorra, lehet jókat dumálni, miközben a kis rágcsálók az általunk kihelyezett meggyet, málnát, magokat stb. csemegézik. 












Június közepén már megmutatkozik a fiatal generáció, akik még igencsak félősek, leginkább többed magukkal szeretnek a felszínen mutatkozni, és a kisebb mozdulatokra is ijedten szaladnak a lyukba.