2014. június 26., csütörtök

NYULAK, ŐZEK

Ismét van egy szabad délutánom, megint elindulok az őzek után! Mostanában a madár fotózás nem nagyon megy, az itatón nincs fény, egyéb projektek idő hiányában nincsenek! Így maradnak az alkalmankénti cserkelések! 
Viszonylag korán kint vagyok.Melegen süt még a nap, mikor átvágok a gabona táblán, ahol számomra ismeretlen bogarak korzóznak a kalászokon. Nem vagyok valami nagy rovarszakértő, de tetszenek, úgyhogy kattintok néhányat.
 Továbbhaladva lépten-nyomon nyulakba botlok,van amelyik türelmes,van amelyik hamar kereket old!


 A régi karámoknál megállok egy szederfa mellett, együtt csipegetek a seregélyekkel, mikor balról vörös foltot látok a magas fűben! Egy őzsuta csipeget, azonban hamar szagot fog, majd elugrik!



 Egy nagy nagy,nádfoltokkal szabdalt lucerna tábla felé veszem az irányt, ott kell, hogy legyen őz!Először az ölyvek terelik el a figyelmemet, négyen is keringenek felettem! Aztán távolabb egy bakot látok, amint egy sutát hajszol! Kicsit korai az időpont, de a képeket visszanézve látom, nem is suta volt, hanem egy kis gombnyársas bak! Szerencsére felém jönnek, a szelem is jó!




 Túl közel azért nem jön a bak, pláne, hogy minden takarás híján gyanús is vagyok neki, inkább másfelé veszi az irányt! Kicsit arrébb megkerget még egy fiatal bakot, ez majdnem rám szalad.

 Hazafelé veszem az irányt, a kaszálatlan patakparton ballagok, mikor látom, hogy a keréknyomban egy pár kanálfül közelít! Leguggolok, átkapcsolom az obit MF-ra, és várom a nyuszit! Gyorsan jön, és túl közel! A fű is magas, három méter körül rákattintok, erre megáll! Nagyon bamba! Kattog az expo, fogalma sincs, mi történik! Mikor elég volt, óvatosan felállok, erre hanyatt-homlok menekül!

 Később egy suta lep meg, már csak a menekülését tudtam elkapni, aztán a lővilág végén egy sünibe botlok! Nagyon együttműködő volt, simán tűrte, hogy az orra előtt kigyomláljam azt a néhány zavaró fűszálat!


2014. június 10., kedd

DÉLUTÁN

Ma ráérős volt a délutánom-estém, vágytam kifelé a határba, tekeregni, őzeket nézni, habár az idő kellemetlenül meleg.
Rég voltam kint, azt sem tudom, hova mit vetettek, de azért reméltem egy-két lucernatáblát, szép délutáni fényekkel, néhány becserkészhető bakkal!

Először a lepkéknél ragadok le, nagyon szeretem őket!


Aztán eszembe jutott, ha már itt vagyok, megnézem a télen felfedezett üreginyúl telepet. Egy kis akácos dombon akadtam akkor rájuk, jobban mondva az üregekre.Most, ahogy közeledem, már messziről észreveszem a száraz fűben, a feltűnően fekete kis nyulakat. Mire bemegyek a fák alá, csak egy marad kint, hátsó lábával toppantva riasztja a többieket! Megközelítem vagy nyolc méterre, amit zokon vesz, és már el is tűnik az üregben. Várok pár percet, hátha előjönnek, de nincs türelmem ücsörögni, inkább az őzek után nézek.
 Egy régi lucernán találok is egy bakot, becserkészése nem okozhat gondot, szelem kiváló, takarás is akad.Elindulok, ám félúton előkerül kissé arrébb egy kis bak és egy suta! Ez nagyban megnehezíti a dolgot, ugyanis ők nagyon is jól látnak, megriadva vihetik a bakot is! Végül a bak oldja meg a helyzetet,csatlakozik a többiekhez. Így kissé távolabb kerültek ugyan, de nem riadnak meg! Érdekes, ahogy a két bak megszimatolja egymást. Olyan "Szia Apa, rég láttalak, jól vagy" helyzetnek tűnt. Persze nyilván az őzeknél nincs ilyen! Aztán lassan eltávolodnak.



 Hazafelé bandukolok, egy másik lucerna tarlón, rajzanak a cserebogarak.Rengetegen vannak!Az erdősáv szélén haladok, zörgést hallani a fűből. Egy sün igyekszik kifelé. Figyelem egy darabig, aztán látom, hogy többen közülük már kint dőzsölnek. Nézem, ahogy az esetlen bogarak vergődnek a porban, mászkálnak a sünökön, akiknek mozdulniuk sem kell! Ropog a kitin páncél, telik a sün has! Kicsit tisztább környezetben remek fotózási alkalom lenne, az arasznyi lucernában azonban nincs értelme kínlódni.Élménynek azonban mindenképp remek volt