2020. január 18., szombat

BARKÓS

Annak idején, vagy tizenöt évvel ezelőtt, mikor még pergetőbottal, csukák után jártam a Felső- kiskunság csatornáit, egy zimankós horgászat alkalmával láttam egy csapat barkós cinegét, ahogy a zúzmarás gyékény buzogányokat szedegették...
Az a kép eléggé "beégett", régóta szeretnék hasonlót, és a mostani párás, zúzmarás idő abszolút megfelelő ehhez, úgyhogy gondoltam, teszek egy próbát.








2020. január 4., szombat

ELMÚLTAK AZ ÜNNEPEK....

... és január 4-én már a pusztán talált a hajnal. Régen jártam lent, és most nagyon jó itt lenni! Nincs igazán hideg, de az elmúlt napok ködös időjárása miatt ez a mínusz pár fok is zúzmarába öltözteti a tájat. Nincs konkrét cél, csak nézelődünk...



A tavaknál viszonylag sok a madár, a jégmentes vizeken rengeteg csörgőréce, kint a gyepen libák, különféle récékkel, főleg fütyülő és nyílfarkú récékkel múlatják az időt. Egyébként csend, és végtelen nyugalom.









2019. december 18., szerda

2019 VÉGE

Valahogy le kéne zárnom végre a 2019 es évet, ami azért nehéz, mert azután, hogy a szalakótáink kirepültek, nem sok minden történt fotózás "fronton"...
Viszont, hogy fotós naplóm folytonossága meg ne szakadjon,mindenképp pótolom a hiányt.
Egyszer találkoztam egy fotogén mantis- szal. Egy alkonyatra tök jó volt.




Szeptemberben, jó néhány év kihagyás után visszatértem a Fogarasi havasokba. Petőfivel ellentétben én nem csak csodálom, de szeretem is a zordon Kárpátoknak eme lenyűgöző szegletét....
Amikor pedig pózoló zerge miatt kell levennem a zsákot, előhalásznom a telét, azt kimondottan élvezem.



Életem első posztja, ahol három havasi  szerepel...


Havasi pityer


Havasi szürkebegy


Havasi partfutó

Az őszi halászat a nem sikerült valami jól, illetve egyszer voltam lent, a sasokra fájt a fogam, ám a szokatlan meleg miatt elhúzódó halászat idén nem koncentrálta úgy a madarakat, ahogy tavaly...
Sebaj, irány a Hortobágy, csak úgy  darvakat nézni az útszéléről. 





És az év utolsó kockája, egy uráli bagoly a Bükkből.


2019. július 13., szombat

SZALAKÓTA NAPLÓ III.

Július 6.

Nem valami jó ez így, hogy ennyi fa van az odú közelében... így egy csomó jó jelenetről lemaradok, illetve csak tökéletlenül tudom megfotózni. mint például ezt a lótetűt...
Már tegnap este lejöttünk... éjjel a tejutat bámultuk Imivel. Meg tüzeltünk. 
Most meg nem tud jó helyre ülni ez a madár, aki amúgy nem szakítja szét magát, ugyanis a négy tojásból csak egy fióka lett, akit ekkora falatokkal nem nehéz jóllakatni...



Egy idei kék vércse hosszasan elücsörög előttem, miközben újabb szalakóta-falat érkezik, szongáriai cselőpók. Fene a gusztusát... A kék legény továbbra is csak ücsörög.





Hazafelé összefutok ezzel a gólyával.


Július 13.

Nehezen indul a reggel. A szembeni bokron ücsörögnek az öregek. Az hamar kiderült, hogy AN5 új felesége jóval félénkebb, mint a tavalyi tojó. Ez a para sokszor ragadós,  átveszi a párja is, olyankor nem fotózok szinte semmit.
Aztán a hím leugrik a bokorról, majd a betárcsázott tarlón fog valamit. Üti veri szegényt, aztán jön vele... béka.



Később jön pocok is, miközben azon kattog az agyam, hogy ezeket a jeleneteket a toronyban meglőhetném portréban is. Nincs is maradásom, átmegyek a toronyba... ahol csak lombszöcske van... érzem, hogy  számomra lassan vége az idei szalakóta szezonnak, valószínűleg már nem jövök le többet... jó volt, de elég is volt.





Itt látható az utánpótlás, a rönkben, júli 23-án


És a toronyban. Az idei szezon későn indult, és gyenge is volt. A tavalyi tíz kirepült fiókával szemben idén négyet adott a két odú...



2019. július 1., hétfő

SZALAKÓTA NAPLÓ II.

 06.06.
Komoly köd üli meg a pusztát, ahogy autózom, néha rendesen összerezzenek a fasorból kiforduló erdei fülesek láttán... hirtelen kibukkannak a ködből, aztán ahogy kikerülnek autóm fényéből, már csak látomásnak hiszem az egészet.
A les felé ballagva visszanézek, a régi tanya térdig ködben, felette halványodik a Göncöl...


Szeretem a ködöt, mert érdekes hangulatot ad a képeknek, és szeretem, mert jótékonyan eltakarja a tamariszkusz bokor mellett éktelenkedő birkadögöt... Sajnos a szagot nem takarja el.
Nem sok minden történik az odú körül. Néha beül a tojó egy kis időre, néha a hím hoz neki egy egy apróságot. Vagy van, hogy csak a beszállón szundikál.





A mezei verebek a következő fészekaljon dolgoznak, pótolni kell a szalakóták okozta veszteséget, aztán végre a sárgabillegető is megmutatja magát, eddig csak a hátam mögötti bokorról kiabált . Kimászok, átmegyek a toronyba...




...ahol a kisbaglyok már elkezdtek szétmászkálni...


... a szalakóta odúban pedig ott lapul a tojó, alatta fehér tojás kandikál...


07.01.
Mivel a toronyban lakó szalakóta pár előrébb tart a költésben, úgy döntöttem, velük próbálok ma szerencsét. Ahogy világosodik, már látom, a gallyfészek kiürült, néha kék vércsék próbálgatják, milyen ülés esik benne, talán jövőre szerencsét próbálnak benne. A kék madarak is megjelennek, hol a bal oldali ágakon, hol a szembeni beszállón ücsörögnek. Lombszöcskéznek. Nem sietnek, egyelőre még nincsenek éhes szájak, nincs hangos követelőzés. Most még csak öt tojás lapul a ládában.