2019. május 3., péntek

ITT VANNAK A KÉK VÉRCSÉK

Fura ez az idei tavasz... valahol félúton elakadt. Pedig olyan szépen melegedett az idő, most pedig, májusra megint zimankó van...
Ez a tavasz nem olyan, hogy "berobban", kakukkszóval, fülemülével meg sárgarigóval, hanem csak úgy szólnak imitt-amott a madarak, de nincs az a nagy pezsgés.
A szalakótáknak is se híre, se hamva, pedig tavaly ilyenkor... már párban voltak az odúnál...
A toronylesnél viszont már javában zajlik az élet. Tavasszal kitakarítottuk, megerősítettük, odúkat is takarítottunk, és azokat is megerősítettük. Az az ötletem támadt, hogy gallyfészket telepítünk a kék vércséknek. Tapasztalat, hogy amíg van szarkafészek, a ládával szemben azt részesítik előnyben. Egy megfelelőt sikerült szereznem, de sajnos a vércsék lekésték... erdei füles kotlik benne.
Amúgy két pár vörös vércse már a ládában van, de a szabad lakásokért folyik a küzdelem. Azt remélem idén lesz kék is a ládákban, ugyanis az őszi viharok alaposan megtépázták a kis ligetet, sok gallyfészek megsemmisült. A szalakóta odúban egyelőre seregély lakik. Most, hogy benépesült a telep, látom lenne még mit igazítani a díszleten, de idén már nem zavarok... 














2019. április 27., szombat

AZ IDEI ELSŐ

Tavaly eléggé elhanyagoltam a bankáimat, talán két alkalommal voltam kint fotózni... 
Idén, ha összejön, szeretnék egy kicsit többet leskelődni utánuk a rönkodúnál, aminek egyébként ez az ötödik szezonja, amióta kint van, sosem volt lakatlan, sőt, két évben dupla költés is volt benne. Úgyhogy nagy becsben tartom...
Április 15-én voltam kint körülnézni már vagy harmadszorra, de még akkor sem láttam semmi jelét a madaraknak. Kicsit furcsálltam is a dolgot, de nem aggódtam, valószínűleg mindig csak elkerüljük egymást. Aztán Április 26-án a tojó puffogva ijesztget ahogy kinyitom a rönköt, alatta nyolc fehér tojás...
Másnap gondoltam teszek egy próbát... 
Délután bekucorodok a mostanra eléggé megviselt kis lesembe, majd ahogy felállítanám a széket, rájövök, hogy az otthon maradt. Hiába, döcögős a szezon kezdet. Aztán várok. Másfél óra alatt hat beszállás, a tojó egyszer jött ki. A növényzet még alakul, a Nap iránya még nem az igazi, de azt gondolom jó lesz ez. 






2019. március 30., szombat

TAVASZ

Hogy őszinte legyek, nem sok mindent csináltam a tél végén... Januárban voltam egy "idegenben" fotózáson, ami nem volt rossz, de lehetett volna jobb is. Aztán volt egy ölyves kép is a fejemben, meg még az itatón látott héjával is lettek volna terveim, de végül az időjárás, a sok munka és a lustaság szentháromsága nagyjából az összes tervemet meghiúsította...
Arra azért szakítottunk időt, hogy a toronylest rendbe rakjuk, az odúkat kitakarítsuk, kiraktunk néhány új odút, de fotózni nem fotóztam szinte semmit. Aztán, mint évek óta mindig, most is elérkezett a tavaszi halászat ideje...

Március 23.
A szezonkezdés... mondhatni. Az ellenfényt választjuk... Így rövidebb ugyan a reggel, de mindenképp szebb. Sajnos a madarak nem teljesen együttműködök, lőtávolon kívül mozognak, táplálkoznak. Pajzsosok, piricankók, godák... Messze vannak, de szép a látvány, és a igazán jó kint lenni, látni, hallani a madarakat és érezni ezt a miliőt.







Március 30.

Szintén az 5-ös tó. Ma szerencsésebb volt a helyválasztásunk, de sokkal vizesebb, mint egy hete. Összességében azonban szavam sem lehet, mert ma egész jól alakultak a dolgok. Igaz, hogy az öt fekete gólya szorosan a parti nád tövében kaszálta a vizet, de a cankók és a godák elérhető közelségbe kerültek, így sikerült néhány képet készíteni róluk....














2018. december 15., szombat

SZÜRKÉK

Már nem is emlékszem, hogy jósoltak-e havazást, illetve, hogy csak azért mentünk a pusztára mert havazik, vagy amúgy is tervben volt... már nem tudom. De lent vagyunk, és szépen havazik, mi több annyira havazik, hogy az út mellett ácsorgó őzeket is alig látni. 
Valószínűleg mégsem számítottunk hóra, ugyanis a fehér álcaruha hiányzik a mai felszerelésből, így épp csak lassítok, úgy nézzük meg a hózivatarba vesző rudlit.
Aztán a falu felé tartva, látjuk, hogy szürkék lógatják a fejüket, állják a sűrű havazást. Nem is megyünk tovább egy tapodtat sem, hiszen már régóta szeretnék néhány havas képet ezekről a jószágokról, nagy kedvenceimről akik nélkül már el sem tudom képzelni ezt a tájat, legyen akár nyár vagy tél.













2018. november 5., hétfő

MAJDNEM HÁROM ÉV

Ennyi ideje nem ültem a régi itatós lesünkben... 
Egyik délelőtt, csak úgy az utcán meghallottam a süviket, és elkapott a nosztalgia, a vágy, hogy újra süvöltőket kéne fotózni! Az első adandó alkalommal, egy előzetes terepszemle után ki is ültem, szerencsére J barátom remekül karban tartja a lest, itató feltöltve, az üveg tiszta már csak madár kell...
Sokáig nem kell várnom, lassan szállingózni kezdenek. Feketerigó, vörösbegy, egy tojó barátposzáta. Aztán énekes rigó, majd nagy fakopáncs, egy tojó süvi. Szinte csak portrékat készítek, nem tetszenek már azok a szűk habitus fotók, amikért anno úgy lelkesedtem. A közép fakopi fürdik, de mivel középen a háta mögött ott éktelenkedett a medence vége, nem is kattintok, sok kép el sem készül a nem megfelelő környezet miatt.
Pedig jön erdei pinty, aztán fekete harkály, aki többször is visszajön, de akkor sem fér a képbe. Bejön egy öreg héja, és a végére a léprigó.
Nem volt rossz fotózás, de nem volt benne kihívás. Mondhatnánk, irigylésre méltó felhozatal, de mit sem ér, ha nem tud megújulni. Valami mást szeretnék, többet ezeknél a portréknál, de azt itt sajnos nem tudom megvalósítani. Egyszer jó volt, de , hogy újra rendszer legyen belőle... kizártnak tartom.