2020. március 21., szombat

TAVASZ A TAVAKON III.

Még a múlt hétvégén láttam, hogy az új I-es tó is lent van, és nagyon jó kis tocsogókkal stagnál már egy hete.Így nézett ki akkor...


És mivel a godákra fáj a fogam, nem volt kétséges, hogy ma reggel ezen a tavon próbálok szerencsét.
A tó nyugati  oldalán találok egy alkalmas helyet, ahol reményeim szerint be tudok gázolni. Leteszem az autót, és a cókmókkal visszasétálok, majd befordulok a mederbe.
A szokásos 10-15 lépés puha iszap után várom, hogy keményedjen a fenék, azonban egyre jobban, már térdig süppedek a lekvárba... 
Még pár métert küzdök a sárban, miközben alaposan kimelegszem, de mivel már kezdem úgy érezni magam, mint az egér az egér ragasztóval kent lapon, inkább visszafordulok.
A rövid oldalról aztán simán bemegyek, és sikerül is jó helyet találnom...
Tükör sima, goda-bokáig érő víz, szemben a tavalyi nád, kellően távol.
Az első fényekkel dankasirályok, majd pajzsosok jönnek, ám rájuk nem "lövök", egy hete velük kiszórakoztam magam.
Aztán kicsit távolabb feltűnnek a godák, komoly csapatban, szurkálják a sáros vizet apró férgek után kutatva.  Ha tartják az irányt, ide jönnek elém. 
Lassan közelednek, és mikor jó távra érnének, megállnak tollászkodni.


 Aztán végre valahára ideérnek elém. Néha túl sokan is vannak, egymást takarják, de azért akadnak magányos egyedek, remek pillanatok.
Körülbelül tíz percet, negyed órát táplálkoznak előttem, élvezem a közelségüket, hallgatom ahogy magukban motyognak, és közben jó sok képet készítek
Aztán, ahogy jöttek, tovább is állnak.
Egy darabig még a sátorban maradok, megvárom, míg jócskán továbbhalad a sereg, aztán én is kiballagok a partra. 
A magasan keringő halászsas volt a ráadás...















2020. március 15., vasárnap

TAVASZ A TAVAKON II.

Már kibékültem a tudattal, hogy képtelen vagyok szabadulni a leeresztett halastavaktól...
Akárhány csalódást is okozott már, benne van az ígéret minden újabb alkalomban.
A hatos van leeresztve, már a héten szövögettem a terveimet, hogy majd a kis nádsziget közelében ütök tanyát, és halat feltétlenül viszek be, mert rendszeresen mozognak a sasok. 
Szokás szerint már a hajnali szürkülettel bent vagyok. Kicsit talán el is bóbiskolok, mindenesetre csukva van a szemem, és csak hallgatom az előadást, azt sokféle madárhangot, amiből egy, egy piroslábú cankó, nagyon közelről szól. Itt van előttem, meg egy távolabb is. Aztán jön újabb, valami fura van a lábain. Közelebb érve látom, jég... éjszaka még a lábukra fagy, de aztán reggel indulnak tovább, majd később leolvad, lehullik...






Aztán jönnek a pajzsosok, sokan, többféle színűek. Köztük is van jeges lábú.



Hogy a sas mikor került elém, bevallom nem tudom... a halat valószínűleg hozta magával, mert amit én raktam ki az ott is van, de eszik valamit. A szürkevarjak  nem mardhatnak el mellőle, íme egy rövid kis videó róluk...





A cankókat persze mindez nem érdekli, folyamatosan mozgásban vannak előttem, szondázzák az iszapot. Néha egész közel jönnek, egy alkalommal elhomályosul a kép a keresőben, gondoltam a sátor fülét lehajtotta a szél, oldalt kipillantva azonban látom, piricankó nézett be a napellenzőbe...
Aztán a sas is odébbáll miután jóllakott.
Mikorra a fények már túl kemények, már csak figyelem a nagy nyüzsgést. Egy piroslábú csapja a szelet egy gyűrűzött madárnak, sejthető, mire megy ki a játék...
Megvárom, míg befejezik, aztán sátrat bontok...








2020. március 7., szombat

TAVASZ A TAVAKON

Elmúlt a február, tehát tavasz van, és mivel feltűntek a tavakon a "színes kacsák", gondoltam vízre kéne szállni. Jobban mondva, mivel úszó lesemet átszőtte a nád valahol a Bivalyos II-ben, vízbe szállni, csobbanni neoprén melles csizmában...
Jó időt jósoltak... nem tudom, hogy tévedhettek ekkorát. A +3 fok, egy dolog, de akkora a köd, hogy alig látok, és fúj a szél. Sebaj, bizakodom, majd a szél elfújja a ködöt, aztán majdcsak lesz valahogy.
Ahogy kiszállok a kocsiból, kételkedni kezdek. Magamban. Mert ugyan kinek lenne kedve belábalni sötétben, egy hullámzó tóba, megfagyni benne. Aztán megint a józan ész veszít... de, ha már lejöttem...





Hát, ezért a három libáért tényleg kár volt. Könyöktől feláztam, és most majd' megfagyok. Úgy vacogok, alig bírom levenni a melles csizmát, aztán gyorsan beülök a kocsiba melegedni.
Kanalasok jönnek-mennek felettem, de mára már elment a kedvem a fotózástól.







2020. január 18., szombat

BARKÓS

Annak idején, vagy tizenöt évvel ezelőtt, mikor még pergetőbottal, csukák után jártam a Felső- kiskunság csatornáit, egy zimankós horgászat alkalmával láttam egy csapat barkós cinegét, ahogy a zúzmarás gyékény buzogányokat szedegették...
Az a kép eléggé "beégett", régóta szeretnék hasonlót, és a mostani párás, zúzmarás idő abszolút megfelelő ehhez, úgyhogy gondoltam, teszek egy próbát.








2020. január 4., szombat

ELMÚLTAK AZ ÜNNEPEK....

... és január 4-én már a pusztán talált a hajnal. Régen jártam lent, és most nagyon jó itt lenni! Nincs igazán hideg, de az elmúlt napok ködös időjárása miatt ez a mínusz pár fok is zúzmarába öltözteti a tájat. Nincs konkrét cél, csak nézelődünk...



A tavaknál viszonylag sok a madár, a jégmentes vizeken rengeteg csörgőréce, kint a gyepen libák, különféle récékkel, főleg fütyülő és nyílfarkú récékkel múlatják az időt. Egyébként csend, és végtelen nyugalom.