2016. november 19., szombat

TÉL ELŐTT...

Mióta kisfiunk megszületett, alaposan megváltozott az életünk, ezzel együtt a fotózásra fordítható szabadidőm is jócskán lecsökkent... Főleg a témák felkutatása, előkészítése, etetések télre stb. marad el, így mostanában arra kényszerülök, hogy a "potya"témákat próbálom kihasználni, vagy csak úgy majdnem cél nélkül megyek egy kört, kihasználva az adódott pár órát, látni a pusztát a télre készülődő életet...
Gondoltam, a halászat után jó két héttel körülnézek a tavaknál, a környéken van egyéb tervem is, mert ha sok időm nincs is, az agyam azért folyton munkában van... Terveztem egy kört a dömsödi legelők felé is, persze, csak ha beleférek az időbe...
A mai napkeltét elbénáztam... A kifelé húzó libacsapatokat próbáltam a kelő koronggal egybe komponálni, ám a madarak, mire "képbe kerültek" annyira magasan voltak, hogy nem állt össze a kívánt kép, vagy csak néhány lilik pettyezte a színes eget, vagy az ősgyep hiányzott a képről.....


Az út mentén, gőzölgő trágyadombon billegő fácánkakas látványa állít meg. Várom azt az egy-két reggeli kakatolást, de sajnos még arra sem veszi a fáradságot, hogy szép pózba vágja magát...


A tavaknál sár, iszap, döglött hal, nagygázlók és sirályok, amerre csak nézek. Véget ért az őszi móka, az értéktelen apróhal a madaraknak, egyéb dögevőknek nyújt néhány heti bőséget ...
A pusztán egyre nagyobb csapatokban gyülekeznek a ludak, helyenként rétisasok "őrködnek" felettük az öreg nyárfákon. Van amelyiken hárman is ülnek. Szürkék legelésznek körülöttük, bágyadtan süt a nap, de ezek talán az utolsó enyhe napok, mielőtt újra beköszönt a tél...











2016. október 23., vasárnap

KÖD

Sötétben autózom a puszta felé. Nem sietek, korán indultam, időben vagyok. Szeretek ősszel lejönni, ilyenkor már nagy csapatban a túzok, az őzek is rudliban, tavaly ilyenkor akadt itt néhány száz daru, de elsősorban a hangulat miatt....Igaz, hogy azt nehéz lefotózni, de azt gondolom, nem lehetetlen.
Nagy repce mellett várom a pirkadatot, ma elsősorban csak nézelődnék és szövögetném a terveimet.
Lassan világosodik, és úgy tűnik a napkelte ma elmarad, konok köd kezdi megülni a pusztát, túzokok sehol. Életnek nem sok nyomát látni, így a tavak felé veszem az irányt....


A tavak között lilikek húznak felettem, a köd , amely egyre vastagabb, őket is alacsonyra szorítja.


A maradék vizeken szürke gémek ácsorognak, nézik a nagy szürkeséget, még a halászást is abbahagyták....







Később az út mellett feltűnik néhány szürke, rájuk kattintom a mai nap utolsó expóit, aztán hazafelé veszem az irányt...




2016. október 1., szombat

PARTFUTÓK

Ha október, akkor őszi halászat Apajon. Ilyenkor, ha csak tehetem, mindig megfordulok a tavaknál, mivel azonban a hónap elejét évek óta külföldön töltöttem eddig, csak a halászat végére értem ide, mikor a vonuló madarak zöme továbbállt, és csak szürke gémek állták a sarat, illetve ácsorogtak az iszapon....
Most még időben vagyok, a hírek is kedvezőek, meleg van még, sok madár, és egy tó, félig leeresztve.
Fél hat, kicsit korán érkeztem, még tök sötét van. Végig gurulok a tó nyugati gátján, hátha szemből a pirkadat megcsillantja a mederben maradt vízfoltokat, ami alapján kiválaszthatom a megfelelő helyet, ami persze hiú ábránd, mert egy ötven hektáros leeresztett tavon csak találgatni lehet, pláne sötétben.....
Azért csak találok egy jónak tűnő, tiszta foltot középen, úgyhogy, miután alkalmas helyen leparkolok, felveszem a dagonyázó szerkómat, sátor, matrac, fotóscuccok, aztán irány a tó....A szélső vizet átlábalva hamar viszonylag szikkadt talajra érek, ez a része a medernek közel egy hete szárad. Haladok tovább befelé, aztán a kiszemelt helyen felcsapom a sátrat, matrac be, cucc szintén végül én is, majd szundikálás következik, de csak a fotózható fényekig....
Szürke gémek hangjára ébredek. Szép számmal felsorakoztak előttem, jócskán lőtávolon kívül persze....Majd két gulipán sétál be a képbe, de ők sem közelednek....




Fiatal barázda billegető szán meg, itt futkos a sátor előtt. Színei szépen harmonizálnak a környezettel.


Aztán egy ezüstlile landol, szintén a túlsó oldalon, és valahogy senkinek sem akaródzik belegyalogolni a vízbe, hogy egy kicsit közelebb kerülnének....

Aztán, végre, valahára megérkeznek a havasi partfutók.Először nagy csapatban, alacsonyan húznak a meder fölött, egyszerre fordulnak, elég tökéletes köteléket alkotnak ezek a csöpp kis madarak, aztán leszállnak elém. elsőre picit távol, de aztán szép lassan, táplálkozva közeledik az egész társaság. Egész közelre bejönnek, csak úgy nyüzsög a sok kis tollas.


Itt látható egy rövid videó a táplálkozó csapat egy kis részéről.












Az egész nem tartott negyed óránál többet, ahogy jöttek, el is mentek az apróságok, akik között akadt egy gyűrűs madárka is, itt kapta a gyűrűt egy hete, ahogy az később kiderült....
Végezetül egy kép a környezetről, és szerény reggeli hajlékomról....


2016. augusztus 20., szombat

PARTIMADARAK

Mióta egyel többen vagyunk otthon, a dolgok természetes rendje, hogy elsősorban nem a fotózás körül jár az eszem. Nyilván a sok teendő között próbál az ember időt szakítani a hobbijára, de az Augusztus szerencsére pangós hónap (az őzek üzekedését leszámítva), így könnyebben böjtölök....
Most azonban kapóra jött L meghívása, egy kis partimadarazásra....



Reggel a helyszínen találkozunk, az én szokásomhoz képest kicsit ugyan későn, ahogy azt már többször említettem, szeretek még sötétben a helyszínen lenni. Ezúttal azonban úgy tűnik nem maradunk le semmiről. Elfoglaljuk a lest, ezután nem kell sokat várni. A réti cankók  az elsők, a még náluk is apróbb billegető cankókkal együtt.


Egy erdei cankó is tiszteletét teszi...


A helyszín eszményi, a madarakra sem lehet panasz. Ha nem is készül fotó mindről, azért fajbőség van itt a javából. Ötféle cankó, gólyatöcs, bíbic, récék, nagygázlók stb., a teljesség igénye nélkül. Hamar elrepült az a három óra a lesben, de én jól éreztem magam.