2019. július 31., szerda

SZALAKÓTA NAPLÓ II.

 06.06.
Komoly köd üli meg a pusztát, ahogy autózom, néha rendesen összerezzenek a fasorból kiforduló erdei fülesek láttán... hirtelen kibukkannak a ködből, aztán ahogy kikerülnek autóm fényéből, már csak látomásnak hiszem az egészet.
A les felé ballagva visszanézek, a régi tanya térdig ködben, felette halványodik a Göncöl...


Szeretem a ködöt, mert érdekes hangulatot ad a képeknek, és szeretem, mert jótékonyan eltakarja a tamariszkusz bokor mellett éktelenkedő birkadögöt... Sajnos a szagot nem takarja el.
Nem sok minden történik az odú körül. Néha beül a tojó egy kis időre, néha a hím hoz neki egy egy apróságot. Vagy van, hogy csak a beszállón szundikál.





A mezei verebek a következő fészekaljon dolgoznak, pótolni kell a szalakóták okozta veszteséget, aztán végre a sárgabillegető is megmutatja magát, eddig csak a hátam mögötti bokorról kiabált . Kimászok, átmegyek a toronyba...




...ahol a kisbaglyok már elkezdtek szétmászkálni...


... a szalakóta odúban pedig ott lapul a tojó, alatta fehér tojás kandikál...


07.01.
Mivel a toronyban lakó szalakóta pár előrébb tart a költésben, úgy döntöttem, velük próbálok ma szerencsét. Ahogy világosodik, már látom, a gallyfészek kiürült, néha kék vércsék próbálgatják, milyen ülés esik benne, talán jövőre szerencsét próbálnak benne. A kék madarak is megjelennek, hol a bal oldali ágakon, hol a szembeni beszállón ücsörögnek. Lombszöcskéznek. Nem sietnek, egyelőre még nincsenek éhes szájak, nincs hangos követelőzés. Most még csak öt tojás lapul a ládában. 










2019. május 26., vasárnap

SZALAKÓTA NAPLÓ

Bankáim szép lassan elhagynak, miközben a pusztán benépesülnek a szalakóta odúink. Jó három héttel vannak lemaradva tavalyhoz képest, de nem baj... mostanra megérkeztek, és ez a lényeg.

05.26. 
Ma J tart velem, a rönk odúhoz tervezünk beülni. Az ilyenkor szokásos forgatókönyv szerint tesszük a dolgunkat, de úgy tűnik, itt még nagyon korán van. Halljuk ugyan a madarakat, de látni nem láttuk őket. Egy darabig türelmeskedünk, aztán sietünk a toronylesbe. A füles alatt már fiókák vannak, kék vércsék párzanak az ágon, de a szalakóta itt sem száll be, felettünk karácsol.


05.31. 

Már délután lemegyünk, lent alszunk a gyepen. Kolbászt sütünk, tücskök ciripelnek, és többfelé a haris kiabál a fűből... Erdei füles vadászik körülöttünk, feltehetően az egyik öreg madár a fészekből. Hihetetlen nyugalom van, csak fekszem, bámulom a csillagokat, és.... elalszom.
Hajnalban arra ébredek, hogy fázom, próbálok visszaaludni, de már szól az ébresztő, irány a torony. Végre- valahára a szalakóta pár az odúnál van.. sikerül néhány csinos portrét készítenem. olyan portrét, amilyet, bevallom még néhány éve álmodni sem mertem volna...



06.05. 

Reggel ellenfényre ülünk be, habár még nincsenek fiókák, nincs etetés, nem is fűzök nagy reményeket hozzá... és be is jött. Mindössze egyszer szállt be a hím, AN 5, tavalyi jó ismerősünk... De mit számít mindez, ha 600m-rel arrébb van mégegy les, ahová be lehet ülni...
Így is teszünk, felülünk és eszünkbe jut hirtelen, hogy ezek a kék vércsék nem egykönnyen adják magukat, de legalább van szalakóta, aki időnként megmutatja magát, lehet róla képet készíteni, hol portrét, hol meg egész alakost. Közben pedig azon fantáziálunk,  hogy mi lesz majd etetéskor, amikor egymás után hordanak pockot-gyíkot, kígyót-békát az öregek. Szóval nagy reményekkel felvértezve, bizakodva várjuk a folytatást... 





2019. május 10., péntek

CÍM NÉLKÜL

Már többször is eszembe jutott, hogy kár volt annak idején címet adni a posztjaimnak, ugyanis nem ez az első eset, hogy tíz perce bambulom a monitort, és azon gondolkozom, vajon a "banka" szó milyen variációban nem szerepelt még címként... 
Szóval nincs ötletem.

Május 10.
Hetedikén keltek a fiókák, ma még a tojó sokat van az odúban, a hímre hárul az élelmezés gondja. sok tücsköt hord, meg pajort. 







Alkonyattal már sikerül használható képet is készítenem, igaz nem túl sokat...


Május 17 a következő alakalom. Fátyolos az ég. klassz szűrt fények vannak. Úgy döntöttem, elhagyom a lest, és ma csak egy álcaháló alól fotózok, fokozatosan kicsit közelebb helyezkedve, meglátjuk, mit szólnak a madarak!
Mostanra már mindkét szülő etet, de szinte csak hernyót hordanak. A közelség nem zavarta őket, úgy gondolom, ma sikerült néhány jó portrét készítenem.












Május 20. , újra kint. Ma szépnek ígérkezik az este, tiszta az ég. Ismét az álcaháló alá ülök, így tudom követni a lemenő napot. A végeredményt látva mondhatom, jól alakulnak a dolgok.... 
De sajnos a végjáték  megint nem sikerült. 24- én ismét kint voltam, de akkor egy képet sem készítettem, nagyon kevésszer szálltak be a madarak, akkor is inkább csak riadoztak, a fiókák pedig, akik már nagyok ugyan, még nem másznak fel az odú bejárathoz... ezután jött egy hetes eső, és mire kijutottam volna, már elment az első generáció.





2019. május 3., péntek

ITT VANNAK A KÉK VÉRCSÉK

Fura ez az idei tavasz... valahol félúton elakadt. Pedig olyan szépen melegedett az idő, most pedig, májusra megint zimankó van...
Ez a tavasz nem olyan, hogy "berobban", kakukkszóval, fülemülével meg sárgarigóval, hanem csak úgy szólnak imitt-amott a madarak, de nincs az a nagy pezsgés.
A szalakótáknak is se híre, se hamva, pedig tavaly ilyenkor... már párban voltak az odúnál...
A toronylesnél viszont már javában zajlik az élet. Tavasszal kitakarítottuk, megerősítettük, odúkat is takarítottunk, és azokat is megerősítettük. Az az ötletem támadt, hogy gallyfészket telepítünk a kék vércséknek. Tapasztalat, hogy amíg van szarkafészek, a ládával szemben azt részesítik előnyben. Egy megfelelőt sikerült szereznem, de sajnos a vércsék lekésték... erdei füles kotlik benne.
Amúgy két pár vörös vércse már a ládában van, de a szabad lakásokért folyik a küzdelem. Azt remélem idén lesz kék is a ládákban, ugyanis az őszi viharok alaposan megtépázták a kis ligetet, sok gallyfészek megsemmisült. A szalakóta odúban egyelőre seregély lakik. Most, hogy benépesült a telep, látom lenne még mit igazítani a díszleten, de idén már nem zavarok...