2016. augusztus 20., szombat

PARTIMADARAK

Mióta egyel többen vagyunk otthon, a dolgok természetes rendje, hogy elsősorban nem a fotózás körül jár az eszem. Nyilván a sok teendő között próbál az ember időt szakítani a hobbijára, de az Augusztus szerencsére pangós hónap (az őzek üzekedését leszámítva), így könnyebben böjtölök....
Most azonban kapóra jött L meghívása, egy kis partimadarazásra....



Reggel a helyszínen találkozunk, az én szokásomhoz képest kicsit ugyan későn, ahogy azt már többször említettem, szeretek még sötétben a helyszínen lenni. Ezúttal azonban úgy tűnik nem maradunk le semmiről. Elfoglaljuk a lest, ezután nem kell sokat várni. A réti cankók  az elsők, a még náluk is apróbb billegető cankókkal együtt.


Egy erdei cankó is tiszteletét teszi...


A helyszín eszményi, a madarakra sem lehet panasz. Ha nem is készül fotó mindről, azért fajbőség van itt a javából. Ötféle cankó, gólyatöcs, bíbic, récék, nagygázlók stb., a teljesség igénye nélkül. Hamar elrepült az a három óra a lesben, de én jól éreztem magam.













2016. július 7., csütörtök

RÖNKODÚ 2.0

Júliusban kaptam a bankáimtól még egy lehetőséget. Az elmúlt években sosem figyeltem, hogy van-e másodköltés a rönkben, most viszont, valahogy sikerült észben tartanom, figyeltem az odút, hátha szerencsém lesz....

Június 11-én találtam az odú nyílása alatt ezt a kis banka-múmiát. Teljesen biztos vagyok benne, hogy miután kirepült az előző fészekalj, és körbejártam az odú környékét, ez még nem volt itt. Ő sajnos nem élte túl az életben maradásért folytatott harcot, nem tudott felkapaszkodni a bejárathoz, hogy elég élelemhez jusson, vagy ha igen, nagyobb testvérei rendre letaposták onnan, így lemorzsolódott. Most pedig valószínűleg az újabb költésre készülve, tetemét kidobták szülei az odúból.

Legközelebb 18-án jártam kint nézelődni, akkor egy pár bankát láttam, egyikük a rönk tetején, másikuk a beszállón ücsörgött. Szinte biztos, hogy indul a másodköltés....

Július 6-án ülök ki először. Hat körül érkezem, lenyesek néhány növényt az útból, és kíváncsian várom, hogy történjen valami. Hamarosan történik is, érkezik a hím, falattal a csőrében. A forgatókönyv a szokásos, a hím eteti párját, aki néha egy-egy körre elhagyja a tojásokat, de hamar visszatér... 


A beszállót nem használják, de úgy látom a fényekkel ezúttal legalább nem lesz gond. Nagyon bizakodó vagyok, bár tudom, hogy az elképzelt képhez több dolognak kell stimmelni, mégis azt hiszem ezzel a költéssel szerencsém lesz ...


Július 9. A tojó ilyen csapzottan néz ki, habár a lakás elég tágas belül. Továbbra is rendszeresen, nagyjából félóránként elhagyja az odút egy-két percre.....


Ilyenkor előfordul, hogy amíg kint van, férje újabb falattal érkezik, amit kizárólag úgy hajlandó átadni, ha párja a lakásban van. Ma hallottam először a fiókák hangját. Mostanában kelhettek, a tojó még sokat van velük, begytejjel eteti őket.


 Néha kisebb dugó alakul ki a bejáratnál...




Július 10-én már mindkét szülő etet, túlnyomó részt lombszöcskét hordanak, átlag öt percenként. A beszállót a hím használja, a tojó csak elvétve, kifelé ül rá, üres csőrrel. Ma feltűnik egy idegen banka, a beszállón ücsörög, néha benéz a rönkbe, majd visszaül, amíg az öregek el nem zavarják. Azt hiszem, egy lehet az előző generációból.





Az esti fények gyönyörűek, azok a képek, amik sikerülnek, kezdik közelíteni azt, amit elképzeltem akkor, mikor elhatároztam, hogy lemondva az egész napos fotózások lehetőségéről, szembe fordítottam a lest a lemenő nappal, hogy ezekben a fényekben tudjam megörökíteni ezt a csodás madarat, ahogy átvilágít a szárnya fehérjein a fény, ahogy körberajzolja a kontúrjait a lemenő napsugár.


Július 11. Hasonlóan telik a délután, mint tegnap. Hat után foglalom el a kis kunyhómat, szerencsére
kicsit fátyolos az ég, így korábban is tudok néhány kockát lőni. A hím ismét egy kövér szöcskével érkezik, ám nem adja be párjának, csak a csőrébe dugdossa, mintha csalogatni próbálná kifelé az odúból.. Ezt a fajta viselkedést még nem láttam soha. Itt látható erről egy kis video is:

https://www.youtube.com/watch?v=P4sGurbsnXs


 Közben ismét feltűnik az idegen madár, de nem sok vizet zavar...



A fények estére ismét varázslatosak lesznek, ám ez önmagában sajnos még nem garancia a sikerre, nincs olyan, hogy minden klappoljon ...Itt pl. nem áll a bóbita, habár a zsákmány szép...


 Itt a bóbita majdnem jó, a zsákmány szuper, de a póz elég szerencsétlen...


Gyönyörű mozdulat, bár pillanthatott volna balra...



Július 24. Kimegyek, mert úgy számolom, hogy a kicsik már kikandikálnak a bejáraton. Tévedek...






Július 26. Mára nem jósoltak jó időt, de azért kimegyek. Végre! Kandikáló bankafi... A fények most nagyon alkalmasak.....míg el nem kezd esni az eső. Egy darabig nem mozdulok, ám mivel féltem a gépet a víztől, a zuhé javát a kocsiban böjtölöm ki, ám ahogy csillapodik, máris újra kint vagyok ....Mérsékelt intenzitással folyik az élet. A naplemente ezúttal sajnos elmarad, lógó orral kullogok haza, a KÉP nem lett meg, és valószínűleg már nem tudok többször kijönni....





Július 29. Mégis itt vagyok. Most, vagy soha. Korán van. Egy méh döng a fióka körül, aki felé kapkod, persze ez csak színjáték. Váltogatják egymást a gyerekek a nyílásban, a legkisebb most is ritkán tud jó pozícióba kerülni...


Aztán érkeznek a szülők. Úgy tűnik a szöcske elfogyott a réten, megint az apró falat a favorit. Viszonylag sűrűn etetnek....ám a beszállót már egyáltalán nem használják.





Aztán eljön ma is a csodafény, már csak egy beszállás kéne. Nagyon szeretném, tulajdonképpen erre alapoztam az egész projektet. És végül bankáim nem hagynak cserben, egy beszállás a végén, három kocka. Az egyiken a Kép, amit elképzeltem akkor.... Vigyorgok magamban, azt hiszem elégedett vagyok.
Ennyi volt tehát a másodköltés, ami alatt kilenc alkalommal ültem kint nagyjából 18.30-20.15-ig, több száz kockát exponáltam, amiből lett néhány jó fotó, újabb tapasztalatok, amiket értékelve elképzelhető, hogy jövőre újra belevágok....