2016. október 23., vasárnap

KÖD

Sötétben autózom a puszta felé. Nem sietek, korán indultam, időben vagyok. Szeretek ősszel lejönni, ilyenkor már nagy csapatban a túzok, az őzek is rudliban, tavaly ilyenkor akadt itt néhány száz daru, de elsősorban a hangulat miatt....Igaz, hogy azt nehéz lefotózni, de azt gondolom, nem lehetetlen.
Nagy repce mellett várom a pirkadatot, ma elsősorban csak nézelődnék és szövögetném a terveimet.
Lassan világosodik, és úgy tűnik a napkelte ma elmarad, konok köd kezdi megülni a pusztát, túzokok sehol. Életnek nem sok nyomát látni, így a tavak felé veszem az irányt....


A tavak között lilikek húznak felettem, a köd , amely egyre vastagabb, őket is alacsonyra szorítja.


A maradék vizeken szürke gémek ácsorognak, nézik a nagy szürkeséget, még a halászást is abbahagyták....








Később az út mellett feltűnik néhány szürke, rájuk kattintom a mai nap utolsó expóit, aztán hazafelé veszem az irányt...




2016. október 1., szombat

PARTFUTÓK

Ha október, akkor őszi halászat Apajon. Ilyenkor, ha csak tehetem, mindig megfordulok a tavaknál, mivel azonban a hónap elejét évek óta külföldön töltöttem eddig, csak a halászat végére értem ide, mikor a vonuló madarak zöme továbbállt, és csak szürke gémek állták a sarat, illetve ácsorogtak az iszapon....
Most még időben vagyok, a hírek is kedvezőek, meleg van még, sok madár, és egy tó, félig leeresztve.
Fél hat, kicsit korán érkeztem, még tök sötét van. Végig gurulok a tó nyugati gátján, hátha szemből a pirkadat megcsillantja a mederben maradt vízfoltokat, ami alapján kiválaszthatom a megfelelő helyet, ami persze hiú ábránd, mert egy ötven hektáros leeresztett tavon csak találgatni lehet, pláne sötétben.....
Azért csak találok egy jónak tűnő, tiszta foltot középen, úgyhogy, miután alkalmas helyen leparkolok, felveszem a dagonyázó szerkómat, sátor, matrac, fotóscuccok, aztán irány a tó....A szélső vizet átlábalva hamar viszonylag szikkadt talajra érek, ez a része a medernek közel egy hete szárad. Haladok tovább befelé, aztán a kiszemelt helyen felcsapom a sátrat, matrac be, cucc szintén végül én is, majd szundikálás következik, de csak a fotózható fényekig....
Szürke gémek hangjára ébredek. Szép számmal felsorakoztak előttem, jócskán lőtávolon kívül persze....Majd két gulipán sétál be a képbe, de ők sem közelednek....




Fiatal barázda billegető szán meg, itt futkos a sátor előtt. Színei szépen harmonizálnak a környezettel.


Aztán egy ezüstlile landol, szintén a túlsó oldalon, és valahogy senkinek sem akaródzik belegyalogolni a vízbe, hogy egy kicsit közelebb kerülnének....

Aztán, végre, valahára megérkeznek a havasi partfutók.Először nagy csapatban, alacsonyan húznak a meder fölött, egyszerre fordulnak, elég tökéletes köteléket alkotnak ezek a csöpp kis madarak, aztán leszállnak elém. elsőre picit távol, de aztán szép lassan, táplálkozva közeledik az egész társaság. Egész közelre bejönnek, csak úgy nyüzsög a sok kis tollas.


Itt látható egy rövid videó a táplálkozó csapat egy kis részéről.












Az egész nem tartott negyed óránál többet, ahogy jöttek, el is mentek az apróságok, akik között akadt egy gyűrűs madárka is, itt kapta a gyűrűt egy hete, ahogy az később kiderült....
Végezetül egy kép a környezetről, és szerény reggeli hajlékomról....