2017. június 28., szerda

FEKETÉK AZ ÁRTÉREN

Június végén kedvező hírek érkeztek az ártérről. A Duna kedvező vízállása ismét bőséget teremtett a holtágon, az alkalmi halbőséget pedig nagygázlók vámolják. Nem volt kérdés, az első adandó alkalommal megpróbálkozom egy fotózással!
Hajnali négy után nem sokkal állok meg a keskeny ártéri úton, kinyitom az ajtót, hallgatózom. Csend van és hűvös.Felveszem a csizmát, hátamra a cókmókot, irány az erdő...
A partra érve már valamennyit lehet látni a derengésben, indulok hátra. Két éve nem jártam itt, de azért egész jól elboldogulok még ebben a vakságban is. Félúton egy kis kondába botlok megint, elég csendesen voltak, nem tudom, ki ijedt meg jobban...
A vízen egy darab szürke ácsorog, őt elriasztom, de sebaj. Felállítom a sátrat, és megpróbálom legalább a nagyobb ágaktól megtisztítani magam előtt a vizet, aztán bebújok.
Természetesen a szürkék szállingóznak először, aztán néhány disznó vált át a víz végén, de messze is  vannak, fény sincs még... Ahogy világosodik, úgy gyűlnek a madarak, már vannak kócsagok, és néhány fekete gólya.





A viszonylag kis vízfelületen végül összegyűlt hat fekete, tizenhárom szürke, öt nagy kócsag, és egy csapat tőkés. Nem volt egyszerű fotózni őket, aki látott már halászó feketególyát az tudja....megállás nélkül a vizet kaszálják, jönnek -mennek, egymást takarják stb.



Néha a kelleténél közelebb jönnek, ilyenkor nem egyszerű képben tartani a madarat, sokszor nem is sikerül.. Azért előfordul, hogy néha kicsit lelassítanak, nézelődnek, tollászkodnak, ilyen alkalommal készült ez a rövid videó is...







Ismét akadt egy gyűrűs madár, 2013 ban, Gyöngyöspatán gyűrűzték fióka korában...

Hét elmúlt, sokszor már csak nézem a nagy jövés menést, fotózni nem tudok, akkora a nyüzsgés, ráadásul otthon hagytam a szögkeresőt , a nyakam is rég kitört már...Nyolc óra körül kijövök. Dolgom is van még, no meg a nagy lendület is alább hagyott. Jó kis reggel volt, mindenképp megérte lejönni!

















2017. május 25., csütörtök

HANYAGOLT BANKÁIM

Előre szólok, ez nem lesz egy hosszú poszt...
Mint néhány éve mindig, idén is párhuzamosan a toronylessel, összeraktam a lest a rönk odúnál, habár volt olyan érzésem, hogy sokat nem fogok idén a búbosokra leskelődni.  Húsvét előtt, ami idén április közepe volt, néhány nappal láttam a madarakat az odúnál, egyikük a beszállón, másik bent, de mégis csak május 25-én voltam kint először...
Délelőtti verőfényben néhány röpkép...



Június 2 , második alkalom, a szülők rendben etetnek.
Június 15 én kimentem kicserélni a beszállót, már csak egy fióka kandikált kifelé. Hazafelé a dűlőúton láttam a többi, már kirepült fiókát is...
A hónap vége felé az öregek kitakarították az odút, ám a másodköltés elmaradt. Pedig voltak terveim..



2017. május 1., hétfő

VÉRCSE SZTORI

Vércséink története 2015-be nyúlik vissza, amikor megtaláltam a helyet, egy ezüstfás kis ligetet, néhány szarkafészekben költő vörös vércsével. Nyár derekán voltunk akkor, hogy hány pár költött nem tudom. Körülnéztem, és "eltettem" a helyet magamnak későbbre...
Télen már terveket szövögettem, vércseládákat gyártottam, a csapadékos kora tavasz azonban keresztül húzta a számításaimat. A puszta fel volt ázva, mire autóval meg tudtam közelíteni a helyet, szó sem lehetett les építésről. A vörös vércsék már itt voltak, énekesek, örvös galambok, és semmiképp nem akartam zavarni őket a némi tereprendezéssel is járó les építéssel. Öt darab ládával azonban megtámogattam a kis kolóniát, amit aztán hamar el is foglaltak a madarak. Nyár közepén már láttam, kékvércsék is lakják a telepet.
Idén tavasszal minden adott volt, nagy kedvvel, tele optimizmussal vágtunk bele. Március végén állt a les, újabb ládák kerültek ki,  Imivel csak a madarakat vártuk.

Április 28.
Ezt is megértük, az első fotózás. Egyedül jöttem, még sötétben mászok fel. Ébred a telep, vércsék hangja mindenfelől. A szembeni láda körül egy vörös pár mozog, egy kék tojó zavarja őket. Néha beül a ládába, ám a párba állt madarak folyton elkergetik. Egyszer a beszállóra is leül, a virágzó repce érdekes hátteret ad. A fény kemény már, de mégis csak ez az első saját kékvércse...



Május 1.
Ma már ketten jöttünk. Egy örvös galamb az első vendégünk, aztán a vörös pár. Egyelőre nekik áll a zászló, emiatt kicsit csalódott vagyok, de amikor a hím beül, akkor már nem érzek ilyesmit.






Május 6.
Elég jó aktivitással indul a reggel. A láda lakói uralják a portát, ám a beszállót nem használják annyit, amennyit mi szeretnénk... Ennek az is oka, hogy a környező fákon bőven akad lehetőség ücsörögni.






Szemben kékek tűnnek fel, immár párban, és onnan nézelődnek.  Aztán úgy tűnik, valamiféle kísérletet tesznek a láda elfoglalására.


Felülnek a láda fölé, aztán megtámadják a vöröseket. Innentől nagyjából egy fél órán át tart az előadás, nagyrészt persze a levegőben... A kék hím az ágon ülő vörös tojót folyamatos zuhanó repülésben támadja, aki minden alkalommal behúzza a nyakát, de nem tágít. Aztán a kékek beülnek a ládába, és innentől sajátjukként védik. Érdekes, számomra örömteli fordulat. Még a beszálló is használatba kerül. Közben érdekes megfigyelni, hogy a les mellet kihelyezett ládát is próbálgatja ugyanez a kékvércse pár. Meglátjuk...







Május 20.
Végül mégiscsak a vörösek nyertek. Tojás van a ládában, ez egyértelműen látszik a madarak mozdulataiból. Az oldalsó ládánál most egy első nyári ruhás kék hím nézelődik, egyelőre egyedül. 


Május 27.
Azt gondolom, mostanra kialakultak a  végleges állapotok a telepen. A vörösök kotlanak szemben, az oldalsó láda végül üres maradt. A kihelyezett beszállókat nem nagyon használják, jobbára örvös galamb pihen meg rajtuk. Mostanra kijöttek a "hibák" amiket kijavítva jövőre jobb lesz a dolog. Mindenek előtt több ládát kell kihelyezni a les előtt. Persze így sem vagyunk elégedetlenek, mert eddig is élveztük minden percét, és várjuk a fiókákat, az etetést, a fiatalok kirepülését....