2016. május 31., kedd

GÓLYATÖCSÖK, AZ ÚJ GENERÁCIÓ

Az első itteni fotózás alkalmával elhatároztuk, hogy ezt a helyet - gondolva az elkövetkezendő hetekre - megtartjuk, és a minimális zavarás érdekében a lessátrak helyén még akkor, fix rejteket tákoltunk, ami nagyszerűen passzolt a környezetbe. Már ekkor láttunk néhány fészek szerű mélyedést a kis földnyelven, ami kicsit elbizonytalanított minket a jövőre nézve, végül abban maradtunk, hogy mivel a hely, a vizet megkerülve zavarás nélkül megközelíthető, megejtünk még egy fotózást, és a tapasztaltaktól tesszük függővé a továbbiakat...
A következő alkalommal a legközelebbi fészekben négy tojás volt....A madarak megszokták a kis lest, látszólag nem zavartatták magukat, felváltva kotlottak, míg egyikük bogarászott, a másik a tojásokat melengette....



Mindezek ellenére jó két hétig nem zavartam a helyet, néhány alkalommal jártam kint, távolról távcsöveztem a kérdéses földnyelvet. Madarak a helyükön, viszont a növényzet rohamtempóban növekszik, úgyhogy elhatároztam, amint lehet, kijövök...
Jócskán sötét van még, mikor becsúszok a lesbe. Az elmúlt hetekben nem lett szárazabb a hely, eléggé utálom ezt a dagonyát... Majdnem egy órám van még, csend is van, kicsit bóbiskolok. Mikor kinézek, a hím a fészken ül. Amúgy nem valami izgalmas kaland ez így, párja valahol oldalt szedeget, előttem pedig semmi nem történik...


Néha pozíciót vált, egy ilyen alkalommal úgy látom, mintha valami mozogna a tojások között, és valóban, mikor leszáll a madár a fészekről, látom, hogy egy darab, talán az éjjel kelt kis töcs-csibe figyel három gömbölyű, foltos kistesója mellett....







 A reggel hátralévő része hasonlóan telik, nem rágom le a körmöm, a zárat sem koptatom agyon, a nap is jócskán fent van, igazából csak a megfelelő alkalmat várom, hogy kereket oldhassak. Szerencsére hamar sor kerül erre is, egy pillanatnyi kis zavart kihasználva meglépek...




2016. május 26., csütörtök

A RÖNK ODÚ

Idén tavasszal újra kivittem a rönk odút, csak most légvonalban kb. száz méterrel arrébb telepítettem, tavaly ugyanis kicsit több ember fotózott ott bankát, mint ahányról tudtam.....Így most nincs szem előtt, nem támad kedve hirtelen mindenkinek madarat fotózni...


Az elképzelt képek elkészítése tavaly némi tervezési hiba miatt meghiúsult, idén jobban figyeltem a részletekre. Alkonyati ellenfényre tájoltam a lest, reggel egyszer sem voltam kint....
Május 8. kotlik a tojó, párja szorgalmasan etet, mire a szép fények megjönnének, masszívan befelhősödik.


 Legközelebb 17-én tudtam kiülni, ekkor még nem voltak fiókák.

Május 26. Beülök, már jön is az egyik szülő, bentről hangos sipogás. Beadja a falatot, majd bemegy az odúba és kitakarít. ez majdnem öt percig tart, ahogy végez, már érkezik is a párja az újabb pajorral. Szorgalmasan etetnek, közben a nap egyre lejjebb jár, közelednek a jó fények....




Már látom, hogy ezúttal is hiba csúszott a számításba. A madarak csak etetés után használják a beszállót, így a szűk kilátás miatt nem látom az érkező madarakat, így nem tudok röpképeket készíteni. Az odúról a beszállóra tartó madár félig háttal, elfelé repül....Néhány fotó azért készül, egyik szemem sír, a másik nevet.
Legközelebb Öcsém ült be, 31-én. Még készültem egy alkalomra, bizakodtam erősen.





Bokros teendőim, és a szeszélyes időjárás, no meg egyéb fotós elfoglaltságok miatt csak júni 7-én jutottam ki. Elfoglaltam a helyem, előtte pár, időközben elnyurgult zöldet lenyestem, majd vártam. Negyed óra, fél, háromnegyed, semmi....Tudom, hogy ilyenkor már ritkán etetnek, de sehol egy kandikáló fióka?! Másfél óra után kijövök, és benézek a rönkbe....üres. Nem lehet, hogy itt hagytak máris! Számolgatom a napokat, végülis lehet....Aztán hazafelé, csakúgy mint tavaly, látom a kis családot a dűlőúton.

2016. május 21., szombat

FÉLSIKER


Idén tavasszal eddig kétszer mentem üresbe a kékbegy miatt, mondhatnám már kétszer lóvá tett, de ebben inkább a bivalyok a ludasak....
Idén is, csakúgy mint tavaly, figyelgettem a madarakat, és május elején örömmel láttam, hogy a tavalyi helyen újra szól az ének. Nem tudtam akkor fotózni, és sajna mire leértem, már bivalyok rágták a gyepet a revír környékén...
Első alkalommal komoly kihívás volt a két szál dróttal elválasztott csorda mellett bebattyogni a helyemre. A bivalyok szépen jöttek mellettem, néha előre szaladtak, dübörgött a talaj a paták alatt, majd kíváncsian visszajöttek...Ahogy az álca alatt ültem, hallottam a hátam mögött a fújtatást, mörcögést, az összekoppanó szarvakat. Ki-ki pillantottam, nem voltam nyugodt....
Kétszer próbálkoztam így, egyszer sem jártam sikerrel, nem voltam jó helyen. Elhatároztam, teszek egy utolsó próbát...
Mostanra a fű közel derékig ér, csak állva fotózhatok. a szokásos patás közönséggel.


Kis madaram elsőre majdnem jó helyre ül, aztán inkább arrébb libben. mindenhová kiül, és közben énekel. Nagyon szépen dalol, hirtelen vagy tíz-tizenkét féle madár hangját vélem kihallani a dalából. A beszálló nem tetszik neki, nem ül rá, úgyhogy hét óra körül sátrat bontok, nem erőltetem tovább...







2016. május 17., kedd

ÚJRA VÍZEN

Ma hajnalban két percig komolyan azon dilemmáztam az ágy szélén ülve menjek, vagy feküdjek vissza.Majdnem három órát alhatnék még! Aztán megemberelem magam  felkelek, elindulok, napkelte előtt fél órával már bent hasalok.....Eső kopogására ébredek, remek. Már van színe és formája a tájnak, és épp jókor ébredek, egy kis kócsag közeledik, majd előttem landol.... pár kép után tovább áll...
Napkelte után kicsit jobban elindul az élet, töcsök jönnek-mennek, jön egy réti cankó, a távolban egy pár üstökös réce úszkál.
Sokáig nem  maradhatok, munkanap van, de ez a néhány óra munka előtt nagyon jól esett....









2016. május 14., szombat

TÖCSÖK AZ ESŐBEN

A történet ott kezdődik, hogy Imi talált egy jó kis belvizet, amiből valami csoda, vagy inkább a vízmélység folytán nem meredeznek ki  torzsák, csutkák learatott kukoricaszár stb., egyelőre. Van rajta madár is, főleg töcsök, de mikor pénteken kimentem körülnézni, volt ott három hattyú, kócsag, és az aprónépek...
Szokásos hajnali indulás, cuppogás a mocsárban, sátrazás a sötétben, már rutin munka. Tegnap kinéztem a sátor helyeket, kicsit igazítottam a növényeken is....A terep kellemetlen, nincs száraz rész, jobb híján a tocsogóba kerül a sátor, amennyiben nem madaras tájképeket szeretnénk készíteni....
Bebújok a sátorba,egy darabig a polifoam lassítja az ázást, de könyöktől szép lassan elindul a víz felfelé. Ahogy világosodik, elindulnak a madarak, aztán, mikor már fotózhatók a fények, elered az eső. Nem is bánom, azt gondolom ad egy kis pluszt a képeknek, végül is elég cudarak a fények. Még a sárga körítés is szinte elszürkül ebben az időben....
Addig maradunk, míg a víz keresztül kasul áztatja a sátrat, addigra nagyjából meg is vannak a képek, és az eső is eláll, mehetünk haza...