Úgy tűnik,havonta egyszer összejön a jó idő és a hétvége!Nyilván,mikor nyakig vagyok a munkában.
Persze nem álltam meg,hogy ne menjek ki egy-két órát leskelődni!
Kint az erdőn kora tavaszi a hangulat,ereje van a napnak,madarak szólnak mindenhol.A múltkori esőknek köszönhetően csordultig van az itató,a vízen vékony jéghártya feszül,amit hamar meg is bontok a medence végénél.
Úgy tűnik,a múltkori állat zokon vette,hogy betömtem az üreget,mert újabb földmunkának nincs nyoma.
Bevackolok,elindítom a ventillátort,és várom a madarakat.Kezdem azt hinni,hogy a karvaly a közelben egész délelőtt azt lesi,mikor jövök,hogy beülés után tíz perccel itt lehessen.Most is pontos.Még látszik rajta a reggeli maradéka.A számukra telepített tuskót nem használják,és mindig közel jönnek!Most is.
Nem sokat időzik,gondolom csak megnézte,itt vagyok-e,aztán máris faképnél hagy.
Sokáig nem történik semmi,egy-két rosszul helyezkedő feketerigót leszámítva,majd arra ébredek,hogy koppan az üveg!Úgy tűnik,kicsit elbóbiskoltam.Egy harcias meggyvágó küzd kemény ellenfelével!Még kétszer megtámadja a saját tükörképét,majd elrepül.Jön egy tojó,az orrom elé!Na tessék.Innentől sorba jönnek,de mind ugyan oda,aztán végre egyikük megkönyörül rajtam,és kívül tipeg a másfél méteren.Legalább néhány portré összejön róla.Közben azon filózom,már sokadszor,miért jobb kényelmetlenül inni,mint kényelmesen.Végre egy tojó olvassa a gondolataimat,és a "helyére" száll.
Mivel szűkre szabott időm is lassan lejár,és az itató végi "álomfotó" is elkészült,fájó szívvel lelépek.
Szintén!!
VálaszTörlés