Még szombaton kinéztem a mai helyszínt. Sásos, combig érő vízzel, kis öblökkel, sok-sok récével, akikkel nincs szerencsém, és most itt szeretném őket elcsípni.
Még sötétben csobbanok, ezúttal mellesben, sátor nélkül, csak egy álcaháló alá bújva várom, hogy pirkadjon. Jó az álcám, már világosodik, mikor egy kócsag landol mellettem, kb. két méterre. Sokadszorra tapasztalom, milyen fantasztikus érzés ennyire részévé válni az adott helynek, ennyire közel lenni a madarakhoz. Kócsagom lassan távolodik, negyed óra múlva egy kanalas gém váltja. Elém sétál, jön -megy, jó képet nem tudok készíteni róla. A kanalas elmegy, a récék elkerülnek, az idő vészesen rohan....Egy csapat réti cankó száll le a kis szigeten, nem valami jó a rálátásom a helyre, de nem is baj, fél nyolc körül mennem kell, hétfő van, vár a munka..
Délután ötkor, ismét úton vagyok, adok még egy esélyt a helynek. A gátról több helyen látok liba családokat, nekem ez is kimaradt idén. Egyet azért megörökítek, aztán hamar, irány a víz! Mostanra mondták a hidegfrontot, nem tudom, ez-e az oka, de nagy a csend. Kevés madarat látni, és túl nyugis a környék. Nem akarom sokáig részletezni, de egész délután a nádi tücsökmadár pirregését hallgatva, a víz felett táncoló szúnyogokat bámultam. Egy kócsag szállt elém, és egy füstös cankó a zátonyra! Ezek után siettem, hogy legalább elcsípjem a naplementét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése