BANKÁIM

Idei bankáim története, Március 26-án kezdődött, akkor telepítettem, több D odú mellett, a rönk odút. Ez egy belül üres nyárfatörzs, rajta egy természetes bejárat, egy kikorhadt ágcsonk. Telelapátoltam földdel, körülbelül a nyílás alatt egy arasznyira ledöngöltem, fedél rá, és kész a banka lakás. Idén szeretnék az odúból kikandikáló, kajáért visító fiókát, etető szülőket fotózni!

Április vége felé, egy alkalommal, egy pár madarat láttam az odú körül. Ez adott némi okot a bizakodásra, az meg pláne, hogy másnap az egyik madár a rönk tetejére, majd onnan ez odúba szállt! Úgy tűnik megtetszett nekik a lakás. Május 2-án kerestem fel őket újból, ekkor a tojó már kotlott. Eljött az alkalom, egyik este elkészítettem a "lest" Egy darab zöld ponyva, némi nádszövet, nulla komfort... Nemsokára kezdődik.

Május 15. Az első fotózás. Délután ülök be, már most látom, a tájolással gondok vannak...Sebaj, jöjjenek a madarak. Jön is a hím, szorgalmasan eteti kotló párját. Nem zavarja a kattogás, szinte minden alkalommal megül a beszállón.

 Május 27. Egyre nagyobb a fű, ezzel nem számoltam. Következő alkalommal le kell sarlóznom. Huszadikára már az kikeltek a tojások, egy barátomat vittem akkor ki, már mindkét szülő etetett. Most is etetnek. A tojó, banka szokás szerint nem nagyon használja a beszállót. Illetve egyáltalán nem. Egyébként jól megkülönböztethető a két madár. A tojó jóval karcsúbb, "nőiesebb" párjánál. Apró dolgokkal, főleg pajorral etetnek. Pedig szívesen látnék, valami nagyobb fogást a csőrben...

 Június 7. Délelőtt jövök ki. Süt a nap, szeretnék néhány röpképet, meglátjuk, milyen lesz. Nagyok már a fiókák, valamelyikük folyton kint csüng az "ajtóban". Egészen addig, míg nem kap enni, vagy amíg el nem fárad, a többiek le nem tapossák. Sajnos a kövér falatok ezúttal is elmaradnak. Még egy lótetű sincs, nem, hogy gyík...Nem baj, jó itt lenni, és bízom benne, hogy még jöhet egy nagy falat. Talán sikerül még itt érnem őket, egy következő alkalommal.

Nem sikerült. Néhány nap múlva J barátom ment ki, de addigra a következő banka generáció, négy fő, elhagyta a rönk odút. Egy hét múlva még láttam az egész családot, az odú környékén, egy dűlőúton bogarászni. Sok szerencsét kis bankák!