2015. május 9., szombat

KÉKBEGY

Első "fotós" találkozásom a kékbeggyel, még 2011-ben történt. J barátommal les sátraztunk Apajon, a csatornaparton, mikor szemben kiült egy bokorra a kékbegy, és énekelt. Messze is volt, a felszerelés sem volt akkor penge, néhány bizonyító erejű fotó készült csak róla. Nem is foglalkoztatott tovább a dolog, akkoriban "dübörgött" a madár itató, nem vesztegettem az időt holmi elérhetetlen madár hajkurászására, mikor ott a sok füzike,  meggyvágó, meg cinege a vízen...

Mostanra a kezdeti szemlélet sokat változott, kevesebb időm jut fotózásra, érdekes módon mégis most kezdek a "holmi elérhetetlen madár" hajkurászásába. Múltkor említettem, hogy a hajnali lesek után többször körbejártam, tervezgettem. Akkor a kékbegyet kerestem. Többször összefutottunk, énekeltem neki, figyeltem mekkora a revírje, hová ül, hol énekel stb... Néha mikor úgy adódott, egy-egy kattintás is összejött, és egy kis videót is készítettem, sajnos csak kézből.  Aztán összeállt a kép, megszületett a terv...






Hajnali szürkülettel foglaltam el a kiszemelt helyet, ezúttal csak egy álcaháló alá bújva. Volt még időm, a bivalyokon járt az eszem. A látszólag össze-vissza vezetett villanypásztorok nem teszik egyértelművé, honnan számítsak "támadásra", és mivel van rossz tapasztalatom, nem bízom ezekben a komor állatokban.

Ahogy megérkezett a lővilág, megjött kis madaram is, először ugyan nem a legjobb helyre ült, de nagyon bíztam benne. Csak egy kocka erejéig, csak egy jó képem legyen róla... Az sem baj, ha nem énekel, csak üljön oda fel! Nagyon szerettem volna! Aztán felröppent a színpadra, és énekelni kezdett! Hol erre, hol arra. Elröppent, aztán visszajött, újra elém ült, és csak énekelt.... Bár minden tervem és ötletem ilyen simán, és a tökéletes forgatókönyv szerint valósulna meg, ahogy ez is. Köszönöm, kis kékbegy.









6 megjegyzés: