VÁRATLAN ALKALOM

Tegnap délután a pusztán tekeregtünk Eszterrel, mindenféle vadvirágos, pipacsos mezőket keresve, mikor is valahogy a tavaknál kötöttünk ki. Apajon járva, nehezen tudnám kihagyni a tavakat! Akár csak nézelődni, kicsit ücsörögni a toronyban, mindig nagyon jó. Most is körbe autóztunk, aztán a halőrház felé kanyarodva látom, az egyik tó le van eresztve, rajta szép számmal ácsorognak a madarak, többek közt vagy nyolc fekete gólya. Most jobbára a tó közepén nézelődnek, de Zsolt elmondása szerint, mikor megéheznek, a sarokban maradt kis vízen halászgat a sok madár! Hamar körvonalazódik egy hétfő hajnali fotózás a fejemben, majd egy kölcsön kaszával lenyírom a kilátást zavaró nádat, aztán elgurulunk. Nagyon nagy reményeket fűzök a reggelhez.

Hajnalban épp, hogy szürkül, már a helyemen vagyok. A puha iszap miatt kicsit magasabbra kényszerülök az optimálisnál, de sebaj... Érkezésem csak néhány szürkét riaszt meg, amúgy egyelőre nyugis a tó. Aztán a derengéssel egyre több madár érkezik, szürkék, fekete gólyák, kanalasok. Utóbbi annyi van, nem is tudom hirtelen összeszámolni őket a nagy jövés-menésben. Feketéből tizenegyet számolok, köztük egy 2007-ben, Perőcsényben gyűrűzött madár is van.

Szóval előttem a nyüzsi, fény nincs, gyártom a szellemképeket, de ahogy világosodik, a megálmodott ,hallal a csőrében fekete gólya portrék helyett csak a távolodó csapatban "gyönyörködhetek" ! 

A fény érkezésével, madaraim távolodnak. Nem is értem! Sehol egy halfogás, se egy portré! Túlságosan beleéltem magam, most meg kicsit csalódott vagyok. Fél nyolc előtt kimászom. Mennem kell dolgozni. Holnap már töltik a tavat, ennyi volt a váratlan alkalom.