JÉGBE FAGYOTT PUSZTA

Itt vagyok, nem tűntem el, igaz nagyon rég nem írtam semmit, de még képeket is alig készítettem. Sajnos a 2015-ös év vége nem alakult valami fényesen fotós szempontból. Párszor voltam az erdőn bőgéskor, ősszel néhányszor jártam a pusztán, de valamire való "anyag" egyszer sem jött össze.

Aztán decemberben a sok munka miatt nem jutott idő, ünnepek alatt ránk telepedett a köd és hipp-hopp, vége lett az évnek. nem építettem etetős lest, nem etettem az ölyveket sem, egyik témában sem gondolok olyan nagy újdonságot, hogy megérje a sok vesződséget. Már a tavaszra, nyárra tervezek inkább...

Szombatra tiszta, hideg időt jósoltak, nem volt kérdés, hogy a hajnal végre a pusztán talál. A pusztán, ami hetek óta vonz, mint a mágnes...

Jóval napkelte előtt lent vagyok, 13 fok van mínuszban, nincs nagy kedvem kiszállni a meleg autóból. nem is teszem egyelőre, várom, hogy világosodjon. 

Aztán a pirkadat első fényeinél, egy náddal benőtt árokból őzek váltanak ki a fagyott vetésre. Vannak vagy harmincan, a rudli nagyobbik fele azonban más irányt vesz, távolodnak.Azért előttem is marad néhány, kicsit messze ugyan, de összességében hangulatos a látvány.

Természetesen vagyok annyira telhetetlen, hogy addig variálok, míg megugrasztom őket, így napkeltére kiürül a tábla...

Tovább autózóm a tavak felé, ám nemsokára újabb társaság állít meg... próba -szerencse alapon, minden fedezék nélkül, lassan, meg-meg állva indulok feléjük. nem sietek, és az őzek elég jól bírják. Ugyanez nem mondható el a memória kártyámról, aki közben aljas módon megtelik. Ja, kérem, aki egy majdnem teli kártyával indul az őzek után.... Az autóm vagy háromszáz méterre van, másik kártya esélytelen. Próbálom törölni, amiről azt gondolom nem kell,közben nézem az őzeket, lefagynak az ujjaim, bosszankodok... Csinálok némi helyet a kártyán, aztán úgy döntök, lesz ami lesz, rájuk megyek.
Hát ez nem jött be....

Körbe autózom a tavakat, ahol nincs valami nagy élet. A befolyóknál, ahol jégmentes a víz récék, szárcsák várják a tavaszt, a partról néhány gém nézi őket. A kormoránok a csatornán bandáznak, ahol nincs jég,gondolom már hal se sok, a hattyú és hal tetemeken ölyvek veszekednek a dolmányos varjakkal, de csak addig, amíg a sasok félre nem "söprik " őket....Amúgy csend van, és végtelen nyugalom. Jó volt újra itt lenni.