Darvak... V alakot formáló, krúgató kis pontok a mélykék őszi égbolton. Esetleg három darab, szürke madár ácsorog a tavaszi szántáson, Bugyi határában....Nagyjából ennyi, amit elmondhatok daru-ügyben, és ez talán nem is változott volna, habár sokszor gondoltam arra, hogy le kéne menni a Hortobágyra, darut látni, de sosem mentem.... eddig. A mai reggelig, mikor is hárman hasítunk a darvak felé.
Reggel hétkor találkozunk emberünkkel, aki a kivisz minket a kis tó, vagy inkább tócsa mellett épített leshez. Fél óra alatt kint vagyunk, bepakoljuk a cuccainkat, aztán beülünk mi is. A les abszolút fullos, szőnyeg, kényelmes székek, polcok, matracok, rend és tisztaság van. Ráérünk, hiszen a darvak csak a délelőtt folyamán érkeznek inni, ilyenkor még a tarlókon, és a lucerna táblákon táplálkoznak. Azért persze a fél szemünk kint van, hátha más madár is elénk kerül.
Régóta ücsörgünk már, mikor egy karvaly okoz némi izgalmat. Na jó, izgalmat nem okoz, de legalább egy kis életet hoz. Nemsokára egy sárszalonka landol a parti fűben, ki sem látszik. Egy darabig várjuk, hogy mutatkozzon, de aztán szem elől tévesztjük a feje búbját, nem emlékszünk pontosan, hol is lapul valójában, így hagyjuk az egészet.
Majdnem két óra van, mikor az első család landol előttünk....Tehát ez lenne a daru! Nagy testű, csodaszép madarak. Jó látni őket ilyen közelről. Látszik rajtuk az óvatosság, lassan lépkednek a víz felé, néha félre fordított fejjel, az eget kémlelik, mintha a többieket várnák, aztán a lestől lévő legtávolabbi részen kezdenek inni. Mögöttük fekete fatörzs, kesze-kusza csepőtés, nem esztétikus. Sajnos...pedig a jelenet szép. Mindegy, talán később.
Később jönnek újabbak, meg mennek a régiek, hat-nyolc madárnál több nincs előttünk. Leginkább családok. Hím, a látványosan kisebb tojó, és a lapaj kölyök. Jönnek mennek, bogarásznak, az öregek etetik a gyereket, hernyóval, gilisztával. Inni már nem akarnak, fürdeni meg pláne. Nem baj, jó, hogy itt vannak.
Érkezése után kb. három órával megmutatkozik a sárszalonka is. Először jó helyen, aztán beáll az üveg elé, ott szondázza a sarat. Nagyon jópofa ez a kis maroknyi madár!
Öt óra körül aztán ritkul az amúgy sem népes daru sereg, úgyhogy rendeljük a taxit. Ekkor már folyamatosan, kis csapatokban húznak be felettünk a tavakra, ahol az éjszakát töltik. Lassan összepakolunk, mi is, majd mikor megérkezik értünk az autó, itt hagyjuk a darulest. Jó kis nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése