Valami csoda folytán ma süt a nap...A másik, nem túl jellemző dolog, hogy pont nincs semmi dolgom, úgyhogy fogom a cókmókom, és indulok a határba.
Kint ragyogó napsütés, illatos szántások, frissen sarjadó vetés, szitáló vércse, vijjogó ölyvek, barkás bakok, szóval nagyon-nagyon tavaszodik. Konkrét cél nélkül járom a dűlőutakat, jó érzés kint lenni. A táblák közepén őzek napoznak, messziről figyelem őket ahogy a vetést csipegetik, ha észre is vesznek, nagyon nem zavarja őket távoli látványom...
Az erdősávban sétálok a kis akácos felé, ahol pár éve üregi nyulak ütötték fel tanyájukat, és láthatóan jól érzik magukat, ugyanis üregeik egyre nagyobb területen láthatók. Jópofák ezek a kis nyulak, ahogy felcsapott farokkal trappolnak előlem, föld alatti váruk biztonságába....
Kellemes az idő, gondoltam, nem is sietek, kicsit leselkedem, hátha sikerül pár képet készítenem róluk. Kiválasztok egy alkalmasnak látszó lyukat, aztán a közelében leülök egy fa tövében. Előtte óvatosan a zavaró gallyakat eltávolítottam. Nagyjából öt percet kell csak várnom, mikor egy pár nyúlfül jelenik meg az odú szájában, majd utána a nyúl, másodmagával. Jelenlétem nem zavarja őket, szemmel láthatóan egy pár, a hímnek egyértelműen az utódnemzés körül forog minden gondolata, ám párja, amíg a felszínen vannak, nem adja be a derekát.Tíz perc után ismét eltűnnek, egy picit várok,de mivel több nyúl nem jön elő, én sem maradok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése