SZEZON NYITÁS

Azt hiszem, nyugodtan használhatom ezt a kifejezést, ugyanis a tél után nekem a tavaszi halászattal kezdődik a szezon. Bármennyire is uncsi a téma, azért minden márciusban kimegyek, mert ilyenkor már érezni a tavaszt, jól esik hallani a halastavak és a puszta hangjait, érezni azt a keveredett iszap, nád, hal, döglött kagyló szagot, ami számomra a tavaszi halászat, a szezon nyitás szaga...

Voltam lent már egy hete, akkor több tó volt leengedve, de még alig volt madár. Mostanra már csak az ötös van lent, így gondoltam, kedvezőek a körülmények, lemegyek sötéttel, és behasalok ellenfényre. 

Némi világos dereng, mikor kiszállok a kocsiból, kiválasztom az alkalmasnak tűnő helyet, felveszem az overált, combcsizmát, hátamon a sátor, fotóscucc, hajrá. Áttöröm a nádat, irány a meder, a beljebb csillogó kis víztükör. Kicsit süpped ugyan az iszap, de beljebb már kemény a fenék. Persze ezt csak régebbi tapasztalatból tudom, ugyanis most nem jutok addig. Hamar féllábszárig merülök, és komoly munkámba kerül, hogy a csizmák ne vesszenek az iszapba...Nagy nehezen kivergődök, irány a túlpart. Sok időm már nincs, egy tisztább részen felállítom a sátrat. Ahogy világosodik, nézelődök, nem jó a helyem. Amit a sötétben víznek láttam, az csak híg iszap, ebben nincs tükörkép. Még nincs madár úgyhogy odébb megyek, gondolom, mikor pár piroslábú landol előttem. Fotózni nem lehet még, ezért úgy döntök, inkább elzavarok négy cankót, minthogy egész reggel bosszankodjak....

Jól döntöttem. Nemsokára goda csapat érkezik nagy zsivajjal, majd néhány kör után leszállnak a mederbe.

Annyian vannak, egy panoráma képbe is csak egy kis részük fér bele. Ücsörögnek, tollászkodnak, majd lassan oszolni kezdenek. Fúrják az iszapot, de annyian vannak, folyton egymást takarják, alig jutok egy-egy képhez...

Néhány piricankó vegyül a godákkal, habár ők inkább a partszéli nádtorzsák és egyéb fotót csúfító tereptárgyak között mozognak,

egy pajzsos pedig a parton közelít a sátor felé. A nádtörmelék között bogarászik, de igazán közel nem jön, gyanús neki a sátor, megfordul és itt hagy csakúgy, mint a godák, akik mostanra a tó közepéig vonultak vissza. Kicsit várok még, a fények nem rosszak, de mivel a szél egyre erősödik, lebontom a sátrat, ennyi volt a szezon kezdet.