Az ilyen tavaszi készülődéssel mindig úgy vagyok, mint a karácsonyi ajándékkal. Megfogadom, hogy időben elintézek mindent, aztán mégis majdnem kifutok az időből. Már télen elterveztem mindent, aztán tessék....Mindjárt április, és most futkosok a pusztában, hogy legyen mit fotóznom néhány hónap múlva. Persze eddig a járhatatlan utak is gátoltak, mostanra azonban nincs kifogás, menni kell.
Hirtelen tört ránk a tavasz, sok napsütéssel, meleggel. Mindenfelé harsány zöld vetések, virágban a gyümölcsfák.
Egyik kiruccanásom alkalmával egy kukorica tarlón néhány darut pillantok, egész közelre bevárnak. A kocsiból figyelem őket, de egy idő után kellemetlenné válik számukra a közelség, arrébb szállnak.
A földeken is javában folyik a munka, ki traktorral tárcsáz, sirály csapattal a nyomában,
ki a hagyományos módon, egy lóerővel boronálja a földet...
Egyszer a hajnal a tavakon talált, csodás volt a napkelte. Ekkor láttam az idei első kislibákat. Végig autóztam a gátakon, figyeltem a megpezsdült életet, és terveztem magamban az elkövetkező heteket, hónapokat...
Három alkalommal, három lemenetellel sikerült nagyjából a helyére rakni mindent, elrendezni a dolgokat a tavon, és a pusztán egyaránt, jöjjenek hát a madarak!
Szia Gábor,
VálaszTörlésÖrülök, hogy személyesen is találkoztunk Apajon. Ígértem, hogy átküldöm az új blogom linkjét. Íme: http://dunaninnendunantul.blogspot.hu/
Üdv Miklós
Szia Miklós!
TörlésKösz a címet, el is mentem! Biztosan összefutunk még,
üdv:G