2016. április 23., szombat

SZOMBATI FEKETÉZÉS

A hét második felében jött a hír, fekete gólyák járják a négyes tavat. A múltkori, cankós alkalommal megfordult a fejemben, hogy tavaly ilyen tájban, pont ezen a tavon láttam őket, és most íme, újból itt vannak....
Hajnali háromkor kelek, fél négykor már úton vagyok. Szeretek időben leérni, pláne, ha a helyemet reggel kell kiválasztani. Nálam van a hasalós sátor, egy álcaháló, melles stb...Próbálok minden eshetőségre készülni. Azt tudom, hogy a madarak a tó déli sarkát látogatják, itt találnak még leginkább halat, úgyhogy ezen a részen, egy kis vízbenyúló gyékényesre esik a választásom. innen tulajdonképpen 180 fokban tudok fotózni, jó a helyem ráeső, és ellenfényre is. Mellest húzok, és a térdig érő vízbe ülök, egy álcaháló a rejtekem...
Még nincs fotózható fény, mikor a tó túloldalán feltűnik két gólya. Eszembe jut a múltkori fotózásunk Imivel, akkor is ez volt...Az iszap és a víz határán ácsorognak, aztán úgy tűnik lassan elindulnak irányomba...

Egymástól jó néhány méterre, lassan jönnek, egyelőre ketten vannak. Ha megfelelő távolságra jönnek, szép fényekben, nem is kívánok ennél a kettőnél többet. Közelednek és ahogy elnézem a fényekre sem lesz panasz, mert borút jósoltak ugyan, de napkeltéig biztos felhőtlen marad az idő...




Egy bizonyos távolságra bejönnek a madarak, aztán visszafordulva egy félkört tesznek, és a bal oldalamra kerülve, a kelő nappal süttetik magukat. Csodálatos, hányféle színben játszanak a fekete tollak! Most látszólag szaporán gázolják a tavat, széles mozdulatokkal kaszálják a vizet, halat azonban nem nagyon fognak, ebben a tóban eddig nem nagyon volt semmi...









Később újabb madarak érkeznek, köztük örömmel ismerem fel a tavalyi, 50PN gyűrűt viselő perőcsényi gólyát. A nádfal tövében lépdelnek, ami nem túl jó, de jönnek, ez a lényeg. Most az ellenfényes oldalon vannak, nagyon szeretném, ha összeállna egy két kocka, mielőtt túl magasra érne a nap.







Csakhogy ezek a madarak nem állnak meg, egészen mögém lépdelnek, és a befolyónál keresgélnek. egyikük nagyjából három-négy méterre jön, kicsit mögöttem van, így az állványról leveszem a gépet, és óvatosan hátratekeredve exponálok. 


 Ez a portré lett belőle... Azt hiszem, már említettem, milyen fantasztikus érzés, mikor ennyire beleolvadok a környezetembe.... Hát igen, csodálatos! 



 Aztán, végre-valahára úgy tűnik elkezd egyikük jó helyre tévedni...Besétál elém, ide-oda mászkál, pózol egy kicsit, szaporán lövöm a kockákat, valami ilyesmire gondoltam, azt hiszem hasonlót képzeltem el....Nem tart sokáig, madaram felrebben, követi a többieket a part szélébe, a hátam mögé. Eltelik így vagy tíz perc, mikor szöszmötölést hallok a partról, a gólyák beljebb szállnak a mederbe, én kibújok. Zsolt van a parton, a legjobbkor jött, már kezdtem elunni magam, mögöttem a gólyákkal. Azt hiszem ez a fajta "zavarása" a madaraknak, a tavakon folyó, mindennapos munkával járó dolgok kevésbé riasztják őket, mintha csak kibújok az álca alól. most is csak beljebb kerültek az iszapra, ott folytatják a tollászkodást...








4 megjegyzés:

  1. Nincs is jobb mint a reggelt egy jó feketével kezdeni - azt hiszem így tartják a kávékedvelők. Remek sorozat. A poszt végén az aranyló vízben gázoló példány képei nagyon ott vannak! Grat!

    VálaszTörlés
  2. Az ellenfényes, gömbös portré mindent visz. :)
    Gratulálok, irigylésre méltó sorozat!

    VálaszTörlés