Elmúlt a február, tehát tavasz van, és mivel feltűntek a tavakon a "színes kacsák", gondoltam vízre kéne szállni. Jobban mondva, mivel úszó lesemet átszőtte a nád valahol a Bivalyos II-ben, vízbe szállni, csobbanni neoprén melles csizmában...
Jó időt jósoltak... nem tudom, hogy tévedhettek ekkorát. A +3 fok, egy dolog, de akkora a köd, hogy alig látok, és fúj a szél. Sebaj, bizakodom, majd a szél elfújja a ködöt, aztán majdcsak lesz valahogy.
Ahogy kiszállok a kocsiból, kételkedni kezdek. Magamban. Mert ugyan kinek lenne kedve belábalni sötétben, egy hullámzó tóba, megfagyni benne. Aztán megint a józan ész veszít... de, ha már lejöttem...
Hát, ezért a három libáért tényleg kár volt. Könyöktől feláztam, és most majd' megfagyok. Úgy vacogok, alig bírom levenni a melles csizmát, aztán gyorsan beülök a kocsiba melegedni.
Kanalasok jönnek-mennek felettem, de mára már elment a kedvem a fotózástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése