KANALAS

Hajnali háromkor ébreszt a telefon. Elég nyomorultul érzem magam, fárasztó hetem volt. Lelki szemeim előtt azonban hófehér gulipánok, az iszapot szondázó cankók, főleg pajzsosok, csoki barna cigányrécék jelennek meg. Ilyesmiket láttam múlt vasárnap Apajon, egy erősen fogyatkozó belvízen, mikor Sanyi barátommal lementünk csak úgy lődörögni. Ez a látomás némileg lelket ver belém, és egy kávé után elindulok.

Jókor érkezem, még nyoma sincs a pirkadatnak, belebújok a vízhatlan hasalós kezeslábasba, gumicsizmát húzok, aztán becuccolok. Itt nem éjszakáznak madarak, úgyhogy jöttöm szinte észrevétlen marad. Egy kis szigeten ütöm fel a hasalós sátrat, próbálom a legjobb pozíciót eltalálni. Ugyanolyan jó fényekkel fordulhatok a nyílt víz felé, ahol a múlt héten még récék úszkáltak, vagy szemmel tarthatom a sásost ahol inkább a nagy gázlók tanyáznak. A nyíltabb részt választom, habár eléggé elfogyott a víz. Sötét van még, a kezeslábas meleg, a "fekhelyem" puha, minden adott, hogy elbóbiskoljak....

Libák geggennek felettem, erre ébredek. Holtbiztos, hogy liba ide nem száll le, míg itt a sátor. Guvatok visítoznak mindenfelé a sűrűben, azonban rájuk sem számíthatok. Sehol egy madár, pedig már rendesen látni lehet. Kicsit bosszant, hogy előttem üres a placc, miközben mögöttem folyamatos neszezés hallatszik.Öt percig bírom még, aztán óvatosan megpróbálok utána járni a dolognak. Lassan fordulok a kukucskáló felé, aztán kinézek. Balra mögöttem három kanalas tollászkodik, néhány kócsag és szürke társaságában.... Püff... Nincs mit tenni, várok tovább... Úgy tűnik a sásos a nyerő...

Napkelte előtt aztán az egyik kanalas elém ténfereg. Egyszer ugyan elrepül, de hamar visszatér. Sokáig itt időzik, jön-megy, tollászkodik, vakaródzik, keresgél, nézelődik. Az expo hangja nem zavarja, mikor megáll előttem, és portrézom jobbról-balról. Nagyon a kedvemben jár, szavam sem lehet, mikor itt hagy. Ezután üres percek jönnek, a nap vészesen emelkedik... Ismét elbóbiskolok, ezúttal egy piricankó ébreszt, előttem landol, kicsit távol tőlem. Keresgél, közben folyton távolodik, majd mikor elég messze ér, fürdeni kezd....esélytelen.

A cankó után nem maradok tovább, nincs több madár. Az az egy kanalas megmentette a hajnalt. Ha ő nem jön elém, azt hiszem az egy szál cankóra nem lehetnék büszke. A pajzsosok és a gulipánok, akikben annyira bíztam, cserben hagytak. Kikecmeregve a sárból, az autónál elpakolok, majd úgy döntök, megyek egy kört még, körülnézek, hiszen vannak terveim az elkövetkező néhány hétre.